JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Nagytétényi ásatások

- 52 "Mikor Constantinus hallotta, hogy a Maeotis mocsár mellett lakó sarmaták a Dunán hajókon átkelve az 6 birodalmát megtámadták, hadat vezetett ellenük. A barbárok Rausimodus király vezetése alatt fel akarván őt tartóztatni, először egy nagy őrséggel megerősitett várost támadtak meg. A város falainak egy része a föld szine felett kőből épült,fdső része pedig fából vdtt. A sarmaták ezért azt hitték, hogy igen könnyen elfoglalhatják a várost, ha a fal részeit felgyújtják. Tüzcsóvákkal támadtak a falakra. Miközben a falak védelmezői magasabb helyről nyilakkal és kövekkel öldösték a barbárokat, megérkezett Constantinus s hátba támadva őket, sok barbárt megölt, többeket élve elfogott, a megmaradtak pedig futásban kerestek menedéket. Rausimodus csapatainak nagyobb részét elveszitve hajóra szállva átkelt a Dunán azzal az elhatározással,hogy újból meg fogja kisérelni a római uralom letörését. Midőn ez Constantinus tudomására jutott, maga is átkelvén az Istroson, üldözőbe -rette őt s a domb sürü erdejében elrejtőzötten rajtaütött, sokat megölt, köztük magát Rausimodust is, többeket élve elfogott, mig a megmaradtakat, akik kezüket feltartották, hűbéreseivé tette. Ezen elintézés után a foglyok sokaságával visszatért császári székhelyére." Zosimus ezen eléggé nem becsülhető tudósításánál mindé nekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy a Maiotis ingovány emlitése szokványos tudálékosság csupán; miután a sarmatákat onnan származtatták, ha szó volt róluk, ezt rendszerint megemlitették. Ezen sarmata-tómadás 322-ben történt s arról egy kortárs, Porphyrius Optatianus Nagy Konstantinról irt panaegyricusában szintén megemlékezik, mégpedig úgy, hogy a sarmaták Duna-menti nagy vereségének szinhelyét, a mi Camponánkat is megnevezi, sőt dicsőíti: Ostentans artem vincire scrupea praebet Sarmaticas,

summe, strages et tota peracta vota /precor,faveas/ sub