JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Nagytétényi ásatások

- 48 Nagytétényi ásatások. 1934. őszén faültetésnél a nagytétényi barackosokban a perzsa Mithras-nak szélé feliratos oltár került napfényre, mire 1935 tavaszán a M. Nemzeti Múzeum az Akadémia Vigyázó A lapjának támogatásával a szentélyt feltáratta. Ugy ez, mint egyéb leletek felkeltettték a figyelmet Nagytétény római emlékei iránt, s a nyár folyamán a Műemlékek Országos Bizottsága ugyancsak Paulovics István dr.. vezetésével nagyobbarányú ásatások megindítását rendelte el. A mai országútnak, az egykori római hadi útnak a község közepén levő, minden természetes okot nélkülöző, érthetetlen kihajlásából és egyéb jelenségekből arra következtethetünk, hogy a római castellumnak ezen ivhajlás és a Duna között kellett léteznie. Az ásatás e feltevést teljes mértékben igazolta. A község lakott területén kb. 3o helyen húzott kutató árokkal teljesen megállapítható volt a 18o x 18o m nagyságú, négyszögű tábor körvonala külső falaival, egyik oldalkapujával, a duna felőli korai alaprajzú porta praetoria-val és a két dunai hatalmas saroktoronnyal. Utóbbi helyeken a saroktorony-épilis öszszes fázisai megállapíthatók voltak. Az országút egyenes folytatásában levő porta sinistra-t biztonsági okokból a IV.század végén az I.Valentinianus-i erődépités elve alapján hatalmas fallal elzárták, mire a hadi út nem vezetvén többé a táboron keresztül a tábor háta megett a ma is meglevő kanyarulatot volt kénytelen felvenni. A topográfiai eredményeken felül kisebb emlékek,csapat testek neveit viselő téglabélyegek tömege, feliratos és szobor-töredékek kerültek még az ásatás folyamán napfényre.