JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Publikáció a MOB számára

- 3o nagyobb kőtömbök és szabályos quaderek borítják, belül hasonlóképen - bár már kisebb kövekből - simára falazott. Ezen kétoldali felfalazás között azután jellegzetes valentinianusi réteges "öntött" fal lehetőleg élre, ill. hegyre állított kisebb nagyobb szabálytalan kődarabokból, ritkán téglákból. A vastagság 18o-185 körül ingadozik. Ennek a toronynak a szintje a kerek toronyénál már mélyebben volt: a fugák belül már elkentek. A középtájon egy későbbi nagy betörés helye primitiv, az eredeti fal törmelékei felett alapozott, szárazon rakott felhordó fal maradványával, amely kövek között már pl. egy piros homokkő darab is előfordul, ami a római építőanyagban ismeretlen. Ugy ez, mint a torony közepén keresztül menő 2?5-28o cm. széles falnyom késői, valószínűleg középkori elbarrikadirozásra vall. Ez a magyarázata különben annak, hogy ezen aránylag mélyebb szinttel biró toronyban nem lehetett már az ősi római padló nivót megállapítani, s hogy a várt késői tetőzet cserépanyagából, a Jellegzetes dux és trib. bélyegzőkből oly csekély töredék került elő. A kerek fal melletti és a középkori falnyom irányában fekvő szabályosabb kőtömb egy belső /fa/ lépcső tartópillérének maradványa lehet. A külső felület fúgázata s a körülvevő talajmetszet szerint a talaj itt egyszerre, a kerek toronytól 2 m-re már hirtelen esett, ill. a torony itt már hirtelen kiemelkedett.Ez természetes is, ha meggondoljuk, hogy a torony már a tulajdonképpeni védőárokba épült /mint a Gallus-torony is/. A védőárkok a későróm. erőd-rendszerben már különben sem szolgálták azt a rendeltetést, mint annak előtte. Ekkor már a felmagasított táborfalakra és a kifelé épitett bástyatoronyra fektették a fősúlyt. A porta praetoriáig metszetekkel megállapított ....vtg. •falak aránylag gyenge alapozásúak, kis túlzással azt mondhat -