JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Publikáció a MOB számára

- 29 sem voltak legutolsó lelőhelyükön, mert akkor már eliszapoló dás folytán régen elmerültek volna. Az sem lehetetlen, hogy valami újabbkor!, félbemaradt , vagy megkezdett dunai műhöz készültek. TÁBOR. Ny. dunai torony. Castrum fal maradványa kb

v. 1 m mélyen a felszin alatt. Belső torony vtg. 80 cm. Mindkét fal egészen rendetlen kövekből rakott, elég jó habarccsal, de még a széleken sem volt faragott v. formásabb kövekből való borítással ellátva. A csatlakozó, e helyen több mint félkörívig megállapítható kerek torony, bár még mindig nem bir külön külső felfalazással, már szigorúan rétegesen vakolt, epoliákkal és tégladarabokkal tarkított. Vastagsága 12o cm körül van. Bár a nyugati ivszél már két ásónyomra is jelentkezett - miként a fénykép is mutatja - magasan a földben volt, a kövek közti kötőanyag kifolyva az ásott gödör falához nyomódott, a fugák nincsenek elkenve. A belülről hozzá kapcsolódó falmaradványok egy belső lépcső tartó pillérjének a maradványai lehetnek. Az eredeti felszin itt meglehetősen lemosódott, ez magyarázza a leletek gyérségét is. Más a helyzet a valentinianusi falnál. Ez mélyebben alapozott, bár éppen az emiitett talajszint sülyesztés folytán az alapozás, itt aránylag hamar, alig 80-I00 cm mélységben már elveszett. Konstruktive az ismert technika jelentkezik. Kivül, s csakis kivül a felszin feletti részeken kifd? simára faragott,