JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Publikáció a MOB számára

- 21 Mint minden dunamenti, tehát-elsősorban határvádelemre rendelt római helyságnál a települás magvát a kezdetben földsáncból és fapalánkból álló, később erős kőfallal körülvett , rendesen négyszögű tábor alkotja. Ezek a nagyobb,légiós helyőrséggel biró helyekeni/lgy Brigetióban, Szőnyben és Aquincumit jM ban!/ a csapatok nagyságának megfelelően igen nagy, sok—sok holdnyi kiterjedésüek voltak s Castrum /helyesebben castra/ nevet viseltek, a kisebb /egy-egy ala-val vagy cohorssal bird/ helyőrségek, még mindig tekintélyes nagyságú táborát castellumnak nevezték. A nagytétényi római telep is Campona castelluma körül alakult ki. E castellum pontos helyének és méretének,de legfőképpen alakjának pontosabb megállapítását illetőleg igen fontos adatot szolgáltat nekünk Marsili már emiitett és bemutatott ré8zlet-térképe, amely a Marsili térképein általánosan alkalmazott schema hűen és jellegzetesen adja vissza a római táborok maradványait. Marsilinak adatait pl. a brigetól és dunapentelei V táborokban folytatott rendszeres ásatása ink úgyszólván mindenben kézzelfoghatóan igazolták. A dunamenti római táborok az egész római birodalom védelmének súlypontjai lévén, azokat idők folyamán mind erősebb és erősebb külső védőfalakkal látták el. így e tekintetben a mi vidékünkön Commodus, Diocletianus és I. Valentinianus császárok különösebb épitő tevékenységéről van biztos tudomásunk. E mellett a rendszeres háztömböket és utcákat alkotó építményeks kaszárnyák, istállók, raktárak, fürdők, kivált képpen pedig a tábor közepét elfoglaló parancsnoki épület, a praetorium szintén gondosan alapozott építmények voltak. Ismerve a római építés kiváló kötőanyagát, ezen monstruozus épitmények még romjaikban is sokáig dacolhattak az Idővel és elemekkel. 1/ Paulovics István: A dunapentelei római telep /Interclsa/. Archaeologia Hungarica II. 1927. 22 kk. Paulovics, Ásatás DunapentelÓn 1931-ben. Archaeologlai Értesítő XLVI. 1932-33. 144 kk.