BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)

rainak tartja..." A magyarországi korai vaskori problémák közül elsősorban az u.n. preszkita anyag problémájának megoldása lenne a legnagyobb kihatással az itteni szkita anyag megvilágítására. Amig ez a kérdés nem nyer kielégitő választ, a magyarországi szkita probléma se nyerhet végleges megoldást. Ezt természete sen a többi igen nagy számú koravaskori problémának a megoldá sa is nagymértékben siettetné. Az Alföldre érkező szkita népcsoport itteni továbbfejlődő sében a fentemiitett táji és népi tényezők igen nagy jelentőségűek. E tényezők hatására vett fel az alföldi szkitaság a többi szkita csoporttól lényegesen eltérő arculatot.- Az Alföldet megszálló szkitaság azonban nemcsak a Nagyalföldet szállta meg,hanem birtokába vette és benépesitette a kárpáti medence geográ fiailag hasonló másik tájegységét, a Kisalföldet is. így a to vábbiakban az alföldi szkita csoport fogalma alatt a Nagyalföldet és a Kisalföldet együtt fogom érteni. A Kisalföld aránylag oly kicsi tájegység, hogy önálló kulturprovinciának semmiesetre se lehet felfogni. Különben is az itteni szkita anyag sem mutat lényegesebb eltérést a nagyalföldiétől. Lényegesen más a heizet az erdélyi és kárpát-ukrajnai szkita'anyaggal. E két vidék szkita kultúrája ugyanis nemcsak az Alföldétől, de egymástól is meglehetősen élesen elkülönül, annyira, hogy nemcsak kulturális, hanem népi különbözőségekre is gondolnunk kell,sőt, mint a továbbiakban látni fogjuk, még bizonyos kronológiai különbségekre is. Nem foghatók fel azonban külön csoportként a dunántuli szórványos szkita leletek. E leleteket egyszerűen az alföldi csoport kisugárzásának tartom, s igy ezzel a csoporttal együtt fogom tárgyalni. A Kárpátok övezte terület szkita leleteinek Fett ich /i o által három régióra való felosztását / azzal a módosítással fogadom el, hogy az alföldi és erdélyi csoporto

k mellé harmadikul, nem a dunántuli, hanem a Böhm-Jankovich kutatásai által kimutatotÜVs azóta ujabb lelhelyekkel /Bilke, Tőkésfalu/ kibővült kérpátukrajnai szkita csoportot illesztem be, főleihelye után Kustánfalva-csoport névvel,mint ahogy e néven emliti már Suli42/ Fettich, 1951. 496.1., 45/ Böhm-Jankovich, 1956.