BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)

- 44 - I gyarországi egyélű akinakee típust csak vágásra lehetett használni. Használati módja tehát megfelel a kelta vágókésnek /fálca t a/. Az egyélű akinakesek azonban nemcsak szerkezetűkben,ha nem díszítésükben is eltérnek az oroszországi szokásos farmáktól.. így a nyél díszítését itt bemélyedések, bütykök,vagy plasztikus gyürük alkotják /v.ö.xxxiV.t.9/. Ginters nem tudja ezeket az egyélű típusokat biztosan datálni. Mindenesetre helyi hallstatti, illetve La-Tene elemek hatására gondol a tipus kiala kulásánál.

1^/ Ugyancsak Hallstatt, illetve La-Tene befolyásról, tesz említést a magyarországi akinakes formákkal kapcsolatban, Rostowzew is. Fontosnak tartja ezekkel kapcsolatban, hogy a magyarországi szkita török fejlődése a déloroszorszégi archaikus formák kai kezdődik, viszont a későbbi délorosz típusok e leletek közt 177 nincsenek képviselve. ''/ Az egyélű akinakesek elterjedését vi®g&lva feltűnik, hogy e leletek nagyrésze a Zöldhalompusztai-sícsoport középső területére esik /Gyöngyös, Pilin, Egreskáta, Ipolyszántó/. Erdélyből további három példány ismeretes, az egyik Magyarborosbendekről, a másik Miriszlóról, a harmadik Hevenyedről , tehát mindhárom a Maros-völgyéből. Feltűnő,hogy mind az alföldi, mind az erdélyi egyélű török egy-egy csoportot alkotva, egymáshoz igen közel eső helyekről kerültek elő. Az egyélű akinakesek alakja tipológiailag az Alföld-csopomt-aqyagá ban igen elterjedt a La-Tene - hallstattfc-tipusu, hosszú, egyélű késekből vezethető le a legjobban /III.t.4,5,VI.t.l6/. A v»rlószinüleg Tiszabercelröl előkerült egyező késtipos is számbavehető ebből a szempontból/VI. t. 19/. E kést ugyanis egy ráhúzott vas hüvelyvéggel együtt találták meg /VI.t.18/. A mlriszlói egyélű akinakest hasonló hüvelyvéggel együtt lelték. A La-Tene hallstatti tipusu hosszú kés alakján és nagyságán kivfil a nyél technikai megoldásában is hasonlóságot mutat, az egyélű aki nakesekével. Az emiitett késeknek ugyanis igen-rövid a nyél nyujtvényuk s azokon gyakran két akla-szeg is ét van ütve /v. 176/ Ginters 1928.28.skk.l. 177/ Rostowzew 1931. 532-533.1.