BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)

tkább esetben állitottak elő kerámikai termékeket. Ha erre més sor került, csupán a legszükségesebb házi és a sirkerámikát ártották, azt is igen durva kivitelben. Lovasnomád diszkeráminem ismeretes. A nomád népek kerámikai formáiban, különösen sirkerámikában igen nagy konzervativizmus és egyöntetűség fielhető meg. Elég itten az avarok által sirkerámikának használt ényeknek egészen az Árpád-korig való, úgyszólván fejlődé snélkütovábbélésre utalnom. Ugyanez a formaretardáció figyelhető meg Alföld-csoport sirkerámikája tekintetéhen is /v.ö. a kézzelrmált kettőskupalaku és virágcserépalaku urnák és eder^ek for- i és technikai állandóságát/. Lehet, hogy ennek szakrális okai voltak. Jelentősebb technikai és formai fejlődést csupán a házi kenikában /tálak és füles bögrék/ ismerünk. Diszkerámika ugyszőla teljesen hiányzik, amennyiben kivételesen mégis akad egynéiy példány, ugy azokon a helyi őslakosságra és a szomszédos Ltaságra jellemzőek. Az Alföld-csoport kerámikai formáinak erős egyöntetűségét 5 bizonyos technikai okokra is visszavezethetjük. A korongo 3i technika átvételével a szkita agyagművesség gyökeres álfa cu/ás on esett át. A korong használata ugyanis mechanizál ja, il- egységesiti az .edényfórmákat. A korongolt edények előállásában csak azok a népek tudtak nagyobb változatosságot elli, akik nagyobb számú letelepült iparos rétegre támaszkodva, ? hosszabb gyakorlatra tettek szert /pl. a kelták/. Az elmondottakat összegezve a következő megállapításokat teljük: 1. Az Alföld-csoport kerámikájának legfőbb tipusai / füles;rék, tálak, kettőskupalaku edények/ nagy összefüggéseket mu;nak a nyugati szkita /Erdély-, Kustánfalvi-, Podoliai-, KijePoltavai-Vcsoportok kerámikai anyagával. Különösen szembelőek a hasonlóságok a Kustánfalvi-csoporttal és a podóliai - • áta csoport fiatalabb szakaszával /Kr.e.IV-II«6zázad/.