Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 17. terem. A trianoni Magyarország a kormányzóválasztástól az utolsó békeévig (1920-1938)

Barcza György így jellemezte: „Amint feltűnt Bethlen szikár, kisportolt alakja, szájában a hosszú szipkában örökké füstölgő cigarettával, elhalkult minden vita, mindenki tudta, érezte, hogy itt van a „gazda", az aki az ország minden ügyes bajos dolgát intézi... Soha egy ideges vagy indulatos szó ajkát el nem hagyta, soha felesleges frázisokat nem használt és ezzel az államférfiúi és gentleman nyugalmával gyakran kihozta sodrukból kisebb kaliberű ellenfeleit". Bethlen először, a külpolitikai mozgástér növelése érdekében az ország felvételét kérte a Népszövetségbe. A királykérdés rendeződése és a nyílt irredenta politika leállítása után 1922-ben ezt sikerült is elérnie. 1921 őszén megállapodást kötött a legális baloldalt képviselő szociáldemokrata párttal (Bethlen-Peyer paktum). A kölcsönös kompromiszumok rendszerében A gróf Bethlen család címeres pecsétnyomója Esztergom város díszpolgári oklevele Bethlen István miniszterelnöknek, 1926