Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 17. terem. A trianoni Magyarország a kormányzóválasztástól az utolsó békeévig (1920-1938)

Bethlen szavatolta a szociáldemokrata párt működési feltételeit. Megszüntette a politikai gyűlések, felvonulások tartásának tilalmát, a gyorsított bűnvádi eljárást, a cenzúrát, a szociáldemokraták internálását, és ígéretet tett a munkásbiztosítás fejlesztésére. A szociáldemokraták cserébe lemondtak a radikális ellenzéki szerepvállalásról, a politikai sztrájkról, a közalkalmazottak, a postások, a vasutasok és a mezőgazdasági munkások szervezéséről, valamint vállalták a kormány külpolitikai céljainak (például területi revízió) támogatását. Bethlen ezután hozzákezdett egy szilárd kormánypárt létrehozásához. Mivel az 1920-as választások győztesét, a Bíró Mihály: A munkásság nélkül nincs építőmunka (plakát, 1922) Az 1902-ben átadott neogót Parlament (Steindl Imre alkotása) képviselőházának ülésterme (kiállításrészlet) Nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló kisgazdapártot nem sikerült meggyengítenie, ezért váratlan fordulattal 1922 elején párthíveivel együtt csatlakozott hozzá, és belülről alakította át. Választójogi rendelete az iskolázatlanok kizárásával az 1920. évi 40%-ról 28,4%-ra csökkentette a választójogosult polgárok arányát. Az iskolázatlan nők kizárása a keresztényszocialistákat és a legitimistákat, az iskolázatlan férfiak kizárása pedig a szociáldemokratákat és a kisgazdákat érintette érzékenyen. A választások után Bethlen a kisgazdapártot már könnyen formálhatta konzervatív kormánypárttá (Egységes Párt). Az elégedetlen kisgazdákat a földreform gyorsított végrehajtásával szerelte le, miközben mértékének csökkentését is sikerült elérnie. A Nagyatádi-Rubinek féle reform során az összlakosság közel negyed része kb. 2 millió ember jutott néhány holdnyi földterülethez (összesen 1 millió 200 ezer holdhoz), ami ugyan teljesen nem oldotta meg a földkérdést, de fontos társadalmi stabilizáló tényezőnek bizonyult. Bethlennek 1923-ra sikerült kiszorítani pártjából a Gömbös Gyula vezetésével szervezkedő szélsőjobboldalt, majd Tisza István nyomdokain haladva az obstrukció megakadályozására megszigorította a házszabályokat. Az új belpolitikai rendszer