Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Ihász István: 19. terem. A revíziós sikerektől az ország német és szovjet megszállásáig (1938-1945)

1952-ig jóvátétel fejében 131 millió dollár értékben szállított mezőgazdasági termékeket, iparcikkeket és berendezéseket a Szovjetunióba. (Csehszlovákiával is rendezte a számlát, Jugoszláviának pedig már csak az 1956 utáni Kádár-kormány törlesztett.) A Szovjetuniónak kezdetektől jelentős befolyása volt a hazai ipari termelés és külkereskedelem fejlődésére: a magyar-szovjet gazdasági együttműködés alapján 1946 elején megalakult vegyesvállalatoké (MASZOLAJ, MASZOVLET, MESZHART, MASZOBAL) lett a meghatározó szerep a timföldgyártásban, a bauxit- és olajbányászatban, a légi közlekedésben és a hajózásban. Az átmeneti időszak különleges intézménye a nemzeti bizottságok voltak: az 1945. január 4-i kormányrendelét rájuk bízta az önkormányzatok és a közigazgatás újjászervezését és ellenőrzését. A Budapesti Nemzeti Bizottság népbíróságot állított fel, melynek működése során - az elvadult háborús indulatok következtében - sok esetben vitathatóan szigorú döntések születtek háborús bűnösnek nyilvánított személyek ellen. A magyar jogrendszertől távol álló intézmény, a népbírósági eljárás a magyar társadalom korábbi elit vezető erejének megtörését célozta és idegen hatalmi érdekeket szolgált. A népbíróságok a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült négy párt: Független Kisgazdapárt (FKgP), Szociáldemokrata Párt (SzDP), Magyar Kommunista Párt (MKP), Nemzeti Parasztpárt (NPP) és a Szakszervezeti Tanács helyi szervei Birtoklevél az 1945 tavaszi földosztásról, Nagy Imre (MKP) földművelésügyi miniszter aláírásával. A Magyar Kommunista Párt igyekezett politikai tőkét kovácsolni azzal, hogy a már Debrecenben meghirdetett és minden párt egyetértésével megszületett földreform túlzott erőltetésének élére állt.