Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Ihász István: 19. terem. A revíziós sikerektől az ország német és szovjet megszállásáig (1938-1945)

által delegált laikus bírákból alakultak. Erős baloldali politikai befolyásoltságuk azt eredményezte, hogy Magyarországon 1948-ig kb. 50 ezer ember került háborús és népellenes bűncselekmények miatt a népbíróságok elé, 189 főt végeztek ki ilyen címen. Az eljárássorozat egyik feladata volt, hogy az egykori rendszer tisztségviselőit kollektíve vonják felelősségre. Az ítéletek a két világháború közötti korszak megítélését messze eltorzítva a közeledő kommunista rendszer legitim voltának érdekében születtek meg. 1945. március 15-én kormányrendelet jelent meg a „nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról", elkobozták a volt nyilasnak, vagy fasisztának minősített vezetők, Volksbund-tagok, az ún. háborús bűnösök földbirtokait, az 1000 kat. holdnál nagyobb, illetve később ezek 100 hold feletti részét. Az úgynevezett földigénylő bizottságok irányította földosztás az ország területének 35%-át, 5,6 millió kat. holdat érintett. Ennek 60%-át egykori gazdasági cselédek, mezőgazdasági munkások és úgynevezett törpebirtokosok kapták (642 ezer fő), a maradék állami, községi és szövetkezeti tulajdonba került. A jobbára nincstelen újgazdák állami támogatás, termelési tapasztalatok, gazdasági felszerelés nélkül eleve kiszolgáltatottjaivá váltak a későbbi szovjet kolhoz-típusú tsz-szervezésnek. A korábbi nagybirtokosok elmenekültek, a hagyományos úri középosztály, az országos hivatalokban is befolyásos, a vármegyét uraló középbirtokosság létalapját pedig a földreform felszámolta. A szovjetek 1945. április 12-re kiszorították a német csapatokat, ugyanakkor egyes alakulataik kifosztották és tömegesen hurcolták el a magyar lakosságot, erőszakot téve gyereklányokon és asszonyokon is. Az eredetileg két-három napos romeltakarító munkára „málenykij robot"