Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 16. terem. A boldog békeidőktől a monarchia összeomlásáig (1900-1919)

nek 1906-ban és a Nyugat című folyóiratnak 1908-ban való megjelenése indította el, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Juhász Gyula, Tóth Árpád újszerű költészetével. A képzőművészetben a Nyugathoz hasonló törekvéseket a „nyolcak" csoportja: Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstock Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos fogalmazott meg. A modern építészetben, mint például Lechner Ödön munkáin, a keleti egzotikus és a magyar népi motívumokat ötvöző szecesszió uralkodott. A zenében Kodály Zoltánnál a népi eredetű motívumok domináltak, Bartók Bélánál pedig a népi és a zenei avantgárd expresszív elemei keveredtek. Mindketten évekig járták a falvakat, fonográffal felszerelve, hogy népzenét gyűjtsenek. A művészeti forradalomban legtovább a Tett és a Ma folyóiratok révén Kassák Lajos szellemi vezetésével szerveződő aktivizmus jutott. Az expresszív agitatív művek alkotói közül talán Bortnyik Sándor volt a legtehetségesebb. Ez a művészet már a háború és a forradalom kísérőjelenségeként szoros szellemi rokonságban állt a polgári radikalizmus olyan kialakuló szervezeteivel, mint a Galilei Kör vagy némely szabadkőműves páholy. A századelő politikai nyugtalanságához jelentősen hozzájárult a nemzetközi feszültségek éleződése is. A Monarchia számára meghatározó jelentőségű volt a balkáni helyzet alakulása. A visszaszoruló török birodalom örökségéért ádáz küzdelem kezdődött egyrészt a félsziget Szecessziós enteriőr a századelőről, fonográffal (kiállításrészlet)