Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 16. terem. A boldog békeidőktől a monarchia összeomlásáig (1900-1919)

népei, másrészt az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország között. Az oroszok a tengerszorosokig kívánták kiterjeszteni befolyásukat, a Monarchia pedig azért szerette volna ellenőrizni a Balkánt, mert az állandó veszélyforrást jelentett számára. 1908-ban, amikor a Monarchia bekebelezte Bosznia-Hercegovinát, úgy tűnhetett, hogy lépéselőnybe került. Az oroszok számára azonban itt vált világossá, hogy a balkáni hegemónia csak a Monarchia feldarabolásával érhető el. Szerbia ideális bázist jelentett e törekvések számára, mivel szomszédaival szemben jelentősen megerősödött a balkán-háborúk során és irredenta politikát folytatott Bosznia-Hercegovina, illetve a Monarchia délszlávok lakta területeinek megszerzése érdekében. A Monarchia az orosz fenyegetéssel szemben csak Németország támogatására számíthatott. A német szövetség viszont szükségképpen bevonta Európa más nemzetközi konfliktusaiba is. Amikor a szerb nacionalisták 1914. június 28-án Bosznia fővárosában meggyilkolták Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét, a Monarchia katonai vezetői elérkezettnek látták az időt Szerbia megrendszabályozására. Csak kevesen mérték fel úgy a hadüzenet lehetséges következményeit, mint Tisza István, aki az utolsó pillanatig ellenezte a háborút. Noha a magyar érdekek nem estek egybe a birodalom érdekeivel, Tiszának végül engednie kellett. A Monarchia, a vezérkartól az utca emberéig egy rövid és diadalmas hadjáratra készült, de hamarosan egy olyan világháború kellős közepén találta magát, amire nem volt felkészülve. A hadüzenet mozgósította Európa katonai szövetségeit, az antantot (Anglia, Franciaország és Oroszország), illetve a központi hatalmak másik tagját, Németországot. A néhány hónapra tervezett háború négy évig tartott. Szerbia a vártnál nagyobb ellenállást tanúsított, a titokban készülődő oroszok meglepően gyorsan támadásba lendültek, a németek pedig elakadtak a franciaországi Marne folyónál. A megmerevedő frontokon soha nem látott katonatömegek pusztultak el, miközben a háborús propagandagépezetek rendületlenül hirdették a dicsőséget, hősiességet és appelláltak a nemzeti érdekekre. A propaganda jelen volt az újságokban, a plakátokon, a jelvényeken és kitüntetéseken, a frontról és a frontra milliószámra küldött levelezőlapokon, a legkülönbözőbb dísztárgyakon, sőt még a konyhák falvédőin is: „Éljen a király! Éljen a haza! Győzzön a magyar, úgy jöjjön haza." Porcelánedény a központi hatalmak uralkodóinak (II. Vilmos és Ferencz József) arcképével