Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 16. terem. A boldog békeidőktől a monarchia összeomlásáig (1900-1919)

kívánta megszavazni. (A Monarchia más nagyhatalmakhoz képest kis hadsereget tartott fegyverben.) Ferenc József azonban elzárkózott a hadsereg jellegének (például a magyar vezényleti nyelv bevezetése általi) megváltoztatása elől, és ehhez a kiegyezési törvény értelmében joga is volt. Az elutasításra az ellenzék obstrukcióval reagált, azaz minden lehetséges módon akadályozta a kormánypárti törvényhozást. A végtelen hosszúságú felszólalások, a munkalassítást szolgáló ügyrendi javaslatok és parlamenti rendbontások hamarosan a törvényhozás megbénítását és kormányválságot idéztek elő. A válság megoldására 1903 végén gróf Tisza István kapott miniszterelnöki megbízatást. Tisza az apjától, Tisza Kálmántól, aki korábban 15 évig volt miniszterelnök, nagy politikai tekintélyt és 2000 hold földbirtokot örökölt. A dualizmus elkötelezett híveként kemény puritán politikus volt, akitől távol állt a hiúság, az érvényesülési vágy és a népszerűség-hajhászás. Megalkuvás nélküli elszántságát - melyhez politikai képességek is párosultak - az motiválta, hogy kortársainál világosabban érzékelte a Monarchiát fenyegető veszélyeket. A közjogi ellenzékiséget és az egész függetlenségi programot üres és kártékony demagógiának tekintette, első feladatának pedig az obstrukció mindenáron való letörését tartotta. Az erre a célra szolgáló új házszabályok puccsszerű bevezetése azonban A Szabadelvű Párt választási propaganda-képeslapja a századelőről