Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)
14. TEREM „Aminek megtagadása jogtalanság, annak teljesítése nem engedmény, hanem kötelesség" (Deák Ferenc) Tűrés, kiegyezés és fellendülés (Körmöczi Katalin - Haider Edit)
49. Az 1861-es országgyűlés képviselőházi jegyzője, Keglevich Béla gróf ezüst tintatartója, 1861 párt az 1848-as alapon való megegyezés, az ellentétek felszámolása elvét vallotta, és feltételeinek - az uralkodó és az országgyűlés hagyományos érintkezési formájában - feliratban való közlését indítványozta. Az elvek ezen kikristályosodási pontján érkezett a hír az olasz támadás elmaradásáról. Ekkor Teleki László még kidolgozta radikális, az udvar által elfogadhatatlan programját, de minden külső és belső támogatás nélkül maradva, az öngyilkosságot vállalta. Deák ellenzékét a továbbiakban Tisza Kálmán és hívei képezték, korántsem egységesen. A Pragmatica Sanctio (1723) és az 1848-as törvények adta keretekre épített első felirati javaslatot Ferenc József felségsértőnek minősítette, megtagadta átvételét. A magyar országgyűléssel egy időben ült össze a karlócai szerb, a balázsfalvi román és a túrócszentmártoni szlovák kongreszszus. A magyar országgyűlés ekkor egy, a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó különbizottságot nevezett ki. Az Eötvös József báró által kidolgozott, Deák Ferenc és Andrássy Gyula gróf által is elfogadott program kimondta a nemzetiségek egyenjogúságának elvét. Deák Ferenc második felirati javaslata a képviselőház egyhangú döntése által jutott Bécsbe. így a katonai parancsszóval feloszlatott országgyűlés egy határozott hangú feliratot hagyott maga után a Deákpárt részéről, és egy, a Határozati-pártból szerveződő új radikális csoportosulást (49. kép). Mint a passzív ellenállás időszakában, a provizórium idején is Deák Ferenc szavai adták a programot: „Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseinktől öröklött ... mert, amit erő és hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszaadhatja, de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges." Az egyre inkább a vezér és a „haza bölcse" a „haza atyja" szerepébe jutó Deák Ferenc Angol Királynő Szálló-beli szobája lett a hatvanas években a politikai központ. Deák Ferenc bútoraiból, felszerelési és használati tárgyaiból áll egy enteriőr-részlet, amely a szállóban használt szobájából való. Ezek azok a tárgyak, amelyek között Deák és elvbarátai elmélkedtek a haza sorsa felett, s ahol Csengery Antallal, Horvát Boldizsárral, Eötvös Józseffel és másokkal együtt a felirati javaslat, majd a kiegyezési törvények szövegezése is megtörtént, íróasztala Kossuth íróasztalával szemben, annak elveivel, vagy inkább azok megvalósíthatóságával vitába szállva, rajta Deák Ferenc kiegyezési elképzeléseit tartalmazó iratokkal. A hatvanas évek közepén, az 186l-es második feliratban programot adó jelszó: - „a nemzet várni és méltósággal tűrni fog" - egyre kisebb erővel hatott. A Habsburg-ház osztrák vezetéssel - Poroszországgal szemben - a nagy német eszme, a német egység illúzióját kergette, de egyre kisebb eséllyel. 1865-ben megjelent Deák Ferenc Adalékok a magyar közjoghoz című tanulmánya,
