Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)

14. TEREM „Aminek megtagadása jogtalanság, annak teljesítése nem engedmény, hanem kötelesség" (Deák Ferenc) Tűrés, kiegyezés és fellendülés (Körmöczi Katalin - Haider Edit)

50. Andrássy Gyula gróf (1823-1890), Székely Bertalan festménye, XIX. század második fele amely megvédte az 186l-es felirati javaslatot Wenzel Lustkandl 1863-ban megjelent államjogi munkájával szemben. 1865. április 16-án a Pesti Naplóban névtelenül világot látott Deák Ferenc „húsvéti cikke" a kiegyezési ajánlattal: „Mi készek leszünk törvényszabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállásának biztosságával összhangba hozni." Az udvar politikája alkotmányos fordulatot vett, összehívta a Lajtán túli és a magyar országgyűléseket, bejelentette a Februári Patens felfüggesztését, s Majláth Györgyöt magyar kancellárrá nevezte ki. Az 1865-1868-as országgyűlésen a képviselőház többségét a Deák-párt alkotta, a mögé sorakozó konzervatívok és a volt Határozati-párt nagy részével. Előtérbe léptek a kiegyezés sürgetői. Az országgyűlés a 48-as törvények elfogadtatását, felelős magyar kormány kinevezését tűzte ki célul, hogy a közös ügyekről ennek birtokában tárgyaljon majd. Az uralkodó a 48-as törvények revízióját követelte előzetesen, és abban elsősorban az abszolút hatalom biztosítékát. A közösügyi javaslatot a 67-es bizottság dolgozta ki Deák Ferenc „húsvéti cikke" alapján. A munkálatokat az osztrák-porosz-olasz háború kirobbanása megszakította, az országgyűlést elnapolták. A königgrätzi vereséggel a Habsburgbirodalom kiszorult a Német Szövetségből, a nagy német eszme kudarca után, kelet felé Magyarország irányába kellett birodalmát megerősítenie. Időleges érdekeltségből Bismarck támogatta a Klapkaféle magyar légió Magyarországot felszabadító tervét, de a porosz győzelem után már érdektelenné vált számára a magyar ügy. így a königgrätzi csatavesztés kettős okból is a kiegyezés irányába hatott; a Habsburg-háznak szüksége lett Magyarországra, a magyaroknak az újabb külpolitikai kudarc után a Habsburg-birodalomra. AZ OSZTRÁK-MAGYAR KIEGYEZÉS Königgrätz után a politikai vezető réteg a mielőbbi kiegyenlítődést, a kiegyezés megkötését sürgette. Megkezdődtek a tárgyalások Bécs és Pest-Buda között. A magyar küldöttséget Andrássy Gyula gróf vezette. A Deákkal állandó kapcsolatban álló államférfiak 1866 végén és 1867 elején hozták tető alá az osztrák-magyar kiegyezés megállapodásait a bizottságok javaslatainak módosításaival, a császárnak tett engedményekkel - az abszolutisztikus jellegű felségjogok biztosításával. Az uralkodó február 14-én Andrássy Gyulát (1823-1890) kinevezte a magyar kormány elnökéül, s kormányalakítással bízta meg (50. kép). Február 20-án a királyi leirat helyreállította a magyar alkotmányt, felálította a felelős minisztériumot. Az Andrássy Gyula, Festetics György, Wenckheim Béla, Lónyay Menyhért, Eötvös