Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)
10. TEREM Magyarország a XVIII. században (Németh Gábor - Aczél Eszter)
16. Barokk könyvszekrény, XVIII. század közepe bútordarab egyesíti magában a komódot, írószekrényt és az üveges könyvszekrényt. A fiókok fölött lehajtható írólap található. A hajlított felületek kiemelik a diógyökér borítás intarziáit, az oromzatot aranyozott rokokó ornamensek koronázzák. A Mária Terézia nevével fémjelzett bútorstílus kiváló képviselője. Polcain a főúri igényeket reprezentáló fajanszedények kerültek elhelyezésre. 1743-ban Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc alapította meg a monarchia első fajanszmanufaktúráját, a Nyitra megyei Holicson. Az itáliai és lotharingiai származású munkások magas művészi szinten dolgoztak. Az igényes kivitelű tárgyak stílusára nagy hatást gyakorolt az itáliai kerámiaművesség (77. kép). A világi ötvösség előző évszázadban kikristályosodott formái és díszítményei e század folyamán fokozatosan eltűntek. Ekkor az építészettől az iparművészetig valamennyi művészeti ágazatot a francia ízlés által diktált stílusirányzatok hatották át. Megfigyelhető ez a ruházaton és az annak fényét emelő ötvösművű tartozékokon. Aférfiviselet legszebb díszei a bogláros övek és az ékköves süvegforgók. A korallal díszített aranyozott ezüst dolmánycsatok az Esterházy-család tulajdonából valók. Az aprólékosan díszített burnótszelencék a gáláns társasági szokások kellékei voltak. Az ékszerművészetben egyre inkább az értékes kőre és az azt kiemelő foglalatra került a hangsúly. A női viselet jellegzetes darabjai az ékköves függők és a díszesen kiképezett fűzőtűk és fűzőbetétek. A kiállított női ruha a magyaros stílus jegyeit hordozza, a Majthényi-család egy nőtagja viselte 1750 körül (18. kép). A lyoni brokátból szabott égszínkék anyagot ezüsttel átszőtt virágcsokrok borítják. Szabása alig tér el a XVII. században megszokottól, csupán a vállfűző eleje nyúlik le a szoknyára. Köténye csipkével szegett. Mellette gyermeköltözet, amely a hagyomány szerint a későbbi II. Józsefé volt. A ruhácska körülbelül hat-hét éves gyermekre való, azaz 1747-1748 körül készülhetett. A vert ezüst paszománnyal díszített világoskék selyemruhához hegyes süveg tartozik. Az életvitel és a társasági élet változását az előkelő tárgyi környezet tükrözi. Ebben a hagyományokat képviselő és a divat diktálta modern tárgytípusok egyaránt fellelhetők. A kiállított ötvöstárgyak között nem
