Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)

10. TEREM Magyarország a XVIII. században (Németh Gábor - Aczél Eszter)

15. A pesti kőművesek barokk céhládája, 1696 Ezt követően a kézművesipar gazdag tár­gyi együttese tárul a látogató elé. A XVIII. században a céhes élet tovább élt, sőt a hagyományos keretek között újabb lendü­letet vett. Néhány manufaktúraalapítási kez­deménytől eltekintve - a fejlettebb nyugati régiókkal szemben - az ipart továbbra is a céhes keretek jellemezték. A béke idősza­kában egyre-másra alakultak az új céhek a falvakban és a mezővárosokban is. A min­dennapi életet kiszolgáló iparágakon kívül differenciáltabb kézművesiparral a na­gyobb szabad királyi városokban találkoz­hatunk. A felvilágosult abszolutizmus a helytartótanácson keresztül bizonyos fo­kig egységesítette és korlátozta a céhek ki­váltságait, valamint fellépett a megkötések ellen. Az azonos szakmát vagy rokon mestersé­get űző kézműveseket tömörítő céhszer­vezetek élete kialakult és aprólékosan sza­bályozott normák szerint folyt. A privilégi­umlevelekben részletesen megszabták a tanulóidőt, a mesterremek elkészítését, a mesterré válás feltételeit, gondosan ügyel­tek a nyersanyagbeszerzésre, árakra és az elkészített áruk minőségére. Magyarorszá­gon egyes nagy múltú szakmák, mint az ötvösség, európai hírnévre tettek szert. A vallás által átitatott céhszertartások ünne­______ pélyes keretek között, a nyitott céhláda előtt folytak. Remekmívű képviselőjük a pesti kőművesek barokk építészeti tagoza­tokkal ékesített céhládája (15. kép). Pest­Buda céhes élete a török után a városok új­jáépítésével párhuzamosan éledt újra, a bemutatott céhláda 1696-ban készült. A céhek vagyonukat, értéktárgyaikat, privi­légiumlevelüket és a hitelesítés eszköze­ként használt pecsétnyomókat a céhládák­ban tartották. Céhbehívótáblákkal hívták gyűlésbe a mestereket. A céhek tagjai új­évi ajándék gyanánt a mesterség jelvényei­vel díszített óntálakkdX lepték meg a céh­mestereket. A lakomák elmaradhatatlan kel­lékének számítottak a csapra járó nagymé­retű ónkannák. A bizonyságlevelek a tanu­lóévek eltöltését igazolták, gyakran a tele­pülés képével díszítve. Ezek szép példája a diószegi (Bihar vármegye) szabócéh kéz­zel írt tanúsítványa 1754-ből, amelynek díszítménye a barokk művészet népies vál­tozatát képviseli. A vasművesség remeke az 1766-ból fennmaradt kovácsolt lakatos cégér a rokokó stílusjegyeivel. A NEMESSÉG MEGVÁLTOZOTT ÉLETFORMÁJA ÉS KÖRNYEZETE A nemesség - elsősorban a főnemesség ­életformájában és tárgyi környezetében a XVIII. század nagy változást hozott. Az udvari élet mintáit követő arisztokrácia a hagyományokkal szakítva hazai birtokain is az új igényeknek megfelelő reprezenta­tív környezet és életvitel kialakítására tö­rekedett. A század derekától egyre-másra épültek a barokk kastélyok. Francia és osztrák mintaképek után építkeztek az Es­terházyak, a Grassalkovichok és más kivá­lóságok. Szerényebb kivitelben udvarhá­zakat és kúriákat emelve követték őket a nemesség kevésbé tehetős rétegei. Az egykor gazdag és igényes bútorzatot eleveníti fel a rokokó elemekkel díszített könyvszekrény (16. kép). A nemes arányú

Next

/
Thumbnails
Contents