Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

5. TEREM - A vaskor. Szkíták, Hallstatt-kultúra (Kr. e. 800-Kr. e. 450) (Kemenczei Tibor)

46. Szkíta vasfegyverek, Tímár, Alsótelekes, Kr. e. 7. század második fele 3. A LÓSZERSZÁMZAT RÉSZEI Az alföldi kovácsmesterek által készített, a ló irányítására igen alkalmas legtöbb vaszabla férfisírból, illetve lótemetkezésből került elő (Szentes-Vekerzug). A kantárszíjelosztók különösen szép darabjai találhatók a Szentés-vekerzugi 16. számú lósír leletei között. A bronzból öntött korongokat aranylemezzel vonták be, amelyek így a kantárszíj fénylő díszeivé váltak. Ez a díszítés a lovas harcos rangját, gazdagságát mutatta. Fegyverzet Az Alföldön előkerült, különböző fajtájú fegyvereket tartalmazó temetkezések jelentős száma után ítélve az ottani szkíta kultúrájú népességnek erős harcos rétege lehetett. Ennek fegyverzete (vasfokos, rövid kard, tőr, dárda, lándzsa: 46. kép, íj, pajzs, páncéling) a sztyeppéi népek lovas harcmodorának felelt meg, amely a szkíta korban alakult ki. A keleti lovas népek harci eszközeinek kiválóságát, harcmodorának eredményességét mutatják ebben a korban az északbalkáni, kelet-alpi, közép-európai térségekbe eljutott szkíta típusú fegyverek. Az íj fontos szerepe a harcmodorban, a halotti kultuszban is kifejezésre jutott. Nem egy esetben több tucat nyílvesszőt is elhelyeztek az elhunyt mellé a sírgödörbe (Mátraterenye: 25 darab). A szkíta fegyverzet szerves része volt a sajátos formájú rövid kard, tőr, amelyet perzsa szóval akinakésznek neveznek. A szkíták ezt a közép-ázsiai eredetű szúró, vágó fegyverformát hadjárataik során Irántól egészen a Kárpát-medencéig elterjesztették (Szirmabesenyő, Tímár, Pilinyj. A keleti állatstílusú művészet gyakran alkalmazott motívuma a sas, a ragadozó madár volt. Sas kampós csőrű fejét ábrázoló agancs tőrmarkolat van a Szenté s-Veker zugon előkerült tőrön, míg egy Pencen talált vaskardnak pedig a bronz markolatvége ilyen formájú. 4. MŰVÉSZET Az Alföldön s a hozzá kapcsolódó tájegységeken napvilágra került, állatokat ábrázoló, állatmotívumokkal díszített tárgyakat az életnek szinte minden területén használták. Mágikus jelentősége volt az állatstílusú művészet minden alkotásának. Készítőik, használóik pontosan ismerték az ábrázolás értelmét. Az Alföldön tehát olyan népesség élt, amely az eurázsiai sztyeppéi térségben született állatstflusnak nemcsak néhány tárgyát vette át, hanem maga is azzal a világképpel rendelkezett, amely ennek az ihletője volt. Az elhunytak mellé a sírgödörbe helyezett bronz tegezdíszeket (Mátraterenye, Budajenő: 47. kép), tükröket (Szécsény, Makkfalva) is az állatstílusnak megfelelően mintázták meg. Ilyen tárgyakat egy görög gyarmatváros, Olbia műhelyei készítették szkíta ízlés szerint. Az alföldi, erdélyi mesterek utánozták az eredeti görög termékeket.