Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

8. TEREM - FOLYOSÓ - Az avarkor (567/68-804) (Garam Éva)

109. Bronz préselőtő, Erzsébetváros, 7. század első fele 110. Csont tűt ártók az alattyáni és homokmégy i temetőkből', 7-8. század lándzsáját, nyílhegyeit. Rekeszekkel díszített vas övveretei arra utalnak, hogy az eltemetett germán eredetű lehetett. Nem ismeretlenek az arany, ezüst és bronz ékszereket készítő ötvösök sírjai sem. Fönlakon és Adonybm többféle övverettípus elkészítésére szolgáló tömör préselőtövek voltak az ötvösök sírjaiban (109. kép). A préselőtöveken a bizánci, a germán és a keleti mintakincs egyaránt megtalálható. Az avar ötvösök többféle technikát ismertek, poncoltak, préseltek, domborítottak, általános a granuláció, filigrán, nielló, ezüstberakás, kőés üvegberakás. Egy-egy bonyolult ötvöstárgy elkészítéséhez (pl. tépei álcsat) 8-10 fajta szerszámra és legalább 25-30 munkamenetre volt szükség. A fa megmunkálására a szekercék, balták, vonókések voltak használhatók. Házaik fa szerkezetén kívül feltehetően alkalmas fabútorokat is készítettek. Az ácsmesterséget bizánci ácsoktól tanulták el. Szövés, fonás, varrás: a lent, kendert tilolták, fonták, szőtték, majd öltözetté varrták: telepen a szövőszék agyagnehezékei, sírokból a fonásnál használt orsók agyagkarikái és gombjai, ill. a varráshoz használt vastűk és a tűk tárolására szolgáló csonttokok (tűtartók: 110. kép) kerülnek elő. A változatos technikával szőtt ruháikat díszítették, biztosan ismerték a rátétes díszítést, hímzést, textilen, bőrön egyaránt alkalmazhatták. A legrangosabbak finoman szőtt ruháikra még vékony aranylemezt is préseltek, amelyeken megőrződött a textilek mintázatának lenyomata. Bőrmegmunkálás: a pásztorok értettek a bőr megmunkálásához: vasárak, bőr hasítására szolgáló csonteszköz tanúskodik erről. Az avar nyílhegyeknek számos változata ismert: hegyes és egyenes végű, lapos és többtollú. Mindegyiket más célra használták, pl. tompa végűvel ejtették el a nagyvadat, hogy meg ne sértsék az értékes prémet. Csontfaragás: agancsból, állatlapockából, állat és madár hosszúcsontjaiból övvereteket,