Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)
8. TEREM - FOLYOSÓ - Az avarkor (567/68-804) (Garam Éva)
140 botvégeket, tegezvereteket, nyeregkápadíszeket, só- és írtaitokat, tűtartókat, fésűket, zablarudakat faragtak, amelyeket gyakran festéssel tettek plasztikusabbá. Pipere'eszközöket is használtak, szőrcsipesz, kis szűrőkanál és vakarókés kerül elő néhány kora avar kori sírból. A férfiak hajviseletéről van híradásunk, lapos, hosszú varkocsaikba szalagokat kötöttek, később fémlapocskákkal, varkocsszorítókkal szorították össze. Az időnkénti fésülködésre keskeny, kevés fogú csontfésűt használtak. 7. HITVILÁG, ZENE Hitvilág: a sírokba helyezett tárgyak az avarok hitéről is árulkodnak. A pogány eredetű sámán hitvilággal állnak kapcsolatban a bajelhárító, változatos mintájú korongok, a miniatűr eszközök, nyakba akasztott nyúlcsontocskák, emberarcos csörgők, életfás, állatos díszítmények. Hasonló célt szolgálhattak a kisebb-nagyobb gyöngyök, régi korok megtalált tárgyai (szkíta nyílhegy, kelta karperec töredéke, római érem, szarmata fibula), amelyeket gyakran átfúrva, a nyakláncba fűzve viseltek. Talizmán szerepe lehetett a használatra nem alkalmas kulcsoknak és bronz/á/?íY;>£nak is. Több női sírban keresztet is találunk, aranylemezből préselve, bronzból, ólomból öntve. A keresztes sírok leletegyüttesei csaknem minden helyzetben arra utalnak, hogy a kereszt nem hitbeli meggyőződés révén került a sírba. Zene: az avarok zeneiségének ékes bizonyítékai a gémlábszárból faragott kettős csontsípok és a szopóka alakú csont dudasípok. Az öt-öt lyukkal átlyukasztott sípokra a folyamatos fúvástechnika a jellemző, a zenélő voltaképpen nem sípolt, hanem dudált velük. írás: egyes késő avar kori tárgyakon (pl. szarvasi tűtartó) talált rovásjelek megegyeznek a nagyszentmiklósi kincs rovásjeleivel. A nagyszentmiklósi-szarvasi írás egy eddig megfejthetetlen eurázsiai íráscsalád része, annak legnyugatibb ága, azonos gyökérből szánnazik a székely rovásírással. KÜLSŐ KAPCSOLATOK NÉLKÜL A KÉSŐ AVAR KOR RÉGÉSZETE 8. KÖZNÉP A KÖZÉP-TISZA VIDÉKÉN A 8. SZÁZADBAN Az avar birodalom életében a 7. század vége után új terjeszkedésre már nem került sor. A 8. század történetére a viszonylagos nyugalom, a „békés tétlenség" jellemző. Egy 741-ben történt, rosszul sikerült karantán kalandtól eltekintve békében éltek szomszédaikkal, sőt az avarság úgy elzárkózott, mintha egy szigeten élne. A langobardokkal is békére törekedtek, 776-ban menedéket adtak a Forum lulii (Cividale) langobard felkelés néhány vezetőjének. A század végén, 788-ban az avarokat frank támadás érte, nyugati határukon az Enns folyónál. A frankok területszerző akciói ellenfeleik, a bajorok szövetségesei ellen irányultak, ezért az avarokat megtámadták. Nagy Károly 791-ben személyesen vezetett hadjáratot az avarok ellen, eljutott a Rábáig, de egyelőre eredmény nélkül. 795-ben a frankok újra próbálkoztak, időközben az avarok ereje azonban vészesen meggyengült. A 8. században szinte kettévált az avar társadalom, a Duna-Tisza közepén székelő kagánnak, a részfejedelmeknek és nemességnek a falvakban élőkkel is alig volt kapcsolata. A köznép már mindenütt megtelepedett, állandó falvaikban paraszti életformában éltek, egyre nagyobb teret kapott életmódjukban a földművelés; szárnyasokat, négylábú kis háziállatokat tartottak, háttérbe szorult a legeltető életmód. Ellentmondás volt a köznép és a még mindig „sztyeppéi" jellegű fegyveres uralkodók között, és viszálykodás tört ki a kagán és a részfejedelem (jugurrus) között is. Ez utóbbi mindkettő halálával végződött 795-ben. A frank támadásokkal egy időben 804 elején Krum bolgár kán délről hátba támadta a meggyengült avarokat, és ez az avar birodalom végleges, váratlan összeomlását okozta. A továbbiakban, a 9. században a vegetáló avarság már nem jelentett többé számottevő politikai erőt.
