Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

6. TEREM - A római kor (Kr. u. 6-Kr. u. 420) (Kocsis László-Tóth Endre)

tói vezetett a Balatonig, onnan pedig dél felé a Száváig. A nyugati tartomány neve Felső-Pannonia (P. Superior), a keletié pedig Alsó-Pannonia (P. Interior) lett. Superiorban a helytartó székhelye Cartuntum maradt, míg Inferiorban Aquincumot (Óbuda) jelölték ki. Később, Caracalla uralkodása idején (Kr. u. 211-217) a három légióval rendelkező Superiorból a brigetiói légiót átcsatolták P. Inferiorhoz. Az 1. század közepén kezdődött meg a tartomány urbanizálása. Eleinte a szolgálatukat letöltött katonákat a Borostyánkő-út mellett alapított városokban telepítették le és juttatták földhöz (Savaria-Szombathely, ScarbantiaSopron). A 2. század végéig fokozatosan városi szervezetet (municipium) kaptak az egyes őslakos törzsek, és a legiotáborok mellett létrejöttek a polgári települések is. A birodalmat és a tartományt védő szövetségi rendszer és a limes erődített vonala a Kr. u. 160-as évekig képes volt eredményes védelmet biztosítani. Amikor azonban 167-ben az északról induló gót vándorlás elérte a Kárpátokat, és előrenyomulásukat a birodalom határán élő szövetséges népek sem tudták feltartóztatni, ráadásul a pannóniai hadsereg jelentős részét elvezényelték egy keleti hadjáratra, a védelem összeomlott, és a betörő törzsek keresztülvonulva a Dunántúlon, az észak-itáliai városokat is pusztították. A támadás majd tizenöt éves háborút jelentett. Az uralkodó, Marcus Aurelius (Kr. u. 161-180) mint a hadsereg leg főbb parancsnoka Carnuntumban és a limes ellenséges előterében, a helyszínen tartózkodott, és irányította a hadműveleteket. Ekkor írta a császár elmélkedéseinek két könyvét Carnuntumban és a „kvádok földjén, a Garam mellett". A háborút már fia, Commodus császár fejezte be - eredményesen. Kr. u. 193-ban a Carnuntumban állomásozó XIV. gemina legio - mihelyt kézhez vették az előző császár meggyilkolásának hírét - császárrá kiáltotta ki parancsnokukat, Pannónia Superior helytartóját, Septimius Severust. Az új császárhoz a többi pannóniai legio is csatlakozott. Együtt vonultak Rómába, hogy az új császár hatalmát a szenátussal elismertessék. Severus (Kr. u. 193-211) nem maradt hálátlan a két pannon tartomány iránt. A mindkét tartomány székhelye mellett kialakult polgári települést, Carnuntumot és Aquincumot colonia rangra emelte, a császári testőrgárdát számos pannóniai származású katonával alakította újjá. A 3. század közepétől több alkalommal Közép-Duna vidéki származású császárok jutottak a trónra. A 3. század középének történetére az európai határtartományokat egyaránt érintő kül- és belpolitikai válsághelyzet jellemző. Az alamann, markomann, szarmata és gót támadások kivédése után, a század második felétől sor került - katonai, gazdasági és valláspolitikai célokkal - a birodalom átszervezésére. Ennek fő állomásai a lineáris határvédelem mellett a nagy létszámú mozgó hadsereg létrehozása, a birodalom legfelsőbb kormányzásának és a hatalomnak társuralkodók közti megosztása és a katonai, a polgári vezetés szétválasztása volt (tetrarchia kor Kr. u. 282-312). Diocletianus császár ármegállapító rendelkezése és pénzreformja a gazdasági életet kívánta megszilárdítani, a császárok vallástiszteletének megerősítésével pedig a birodalom népeinek hűségét biztosítani. A birodalom életének majd minden területére kiterjedő változtatások Nagy Konstantin (Kr. u. 306-337) uralkodása idején számos módosítással fejeződtek be (pl. szabad vallásgyakorlat biztosítása a keresztények számára). A tetrarchia idején a birodalom területi átszervezésével összhangban Pannoniát négy tartományra osztották: az új határ a Dráva folyótól délre vezetett. A nyugat-dunántúli tartomány neve Pannónia Prima lett. Katonai parancsnoka a dux Carnuntumban, a polgári helytartó Savariában székelt. A Kelet-Dunántúlt Galerius császár (Kr. u. 293-311) leányáról Valériának nevezték el. A dux Aquincumban parancsnokolt, a polgári helytartó kezdetben valószínűleg Mursában (Eszék), később Sopianaeban (Pécs) székelt. A 4. század folyamán az Alföldön a szarmatákkal szövetségben egy külső védelmi vonalat hoztak létre. A Kelet-Dunántúlon pedig hatalmas méretű katonai utánpótlási bázisokat építettek a katonaság el-