Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

3-4. TEREM - A bronzkor (Kr. e. 2800-Kr. e. 800) (Szatmári Ildikó)

37. Madár alakú agyagcsörgő, Füzesabony, Kr. e. 16. század ber-állat, elsősorban az ember-madár ábrázolások. Az ide sorolható magyarországi leletek egyik legszebb példányát a Füzesabonyban talált, emberi lábakon álló oltárkán ülő madár képviseli. Ugyancsak ebbe a körbe tartozik a magas művészi színvonalon megformált, emberi lábakon álló, kiterjesztett szárnyú madár alakú csörgő (Füzesabony) (37. kép). Említést érdemel két aszkosz is. Mindkettő jól észlelhető antropomorf jegyeket visel magán. Az egyik női jellegét elöl két kis dudor jelzi (Füzesabony), a tiszafüredi ritkaságnak számító, a közvetve anatóliai-égei hatást tükröző emberarcú aszkosz helyi készítésű. A madár- - elsősorban kacsa- - ábrázolások a Kr. e. 2. évezred legvégén, a Kr. e. 1. évezred elején élték virágkorukat. Ezek a kacsacsőrrel is ellátott madarak azonban már többnyire bronzból készültek, bronzékszereket, bronzedények felületét díszítették. A korszak legszebb emlékei közé tartozó kacsa alakú bronzedények (ismeretlen lelőhely, Csicser) valamilyen áldozati célt szolgáltak (38. kép). A madármotívum a bronzkor kései művészetének leggyakoribb díszítőeleme volt, melynek hátterében az életet szimbolizáló, a túlvilágot határoló vizet átszárnyaló, átúszó madáralak állhatott. Ezzel a motívummal látták el a halotti kocsik hronzdíszítményeit is, ahogy ezt a Nagybobrócró\ származó két lelet is bizonyítja.