Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

1. TEREM - Az őskőkor és az átmeneti kőkor (Kr. e. 400 000-Kr. e. 6000) (T. Dobosi Viola)

9. Az Istállós-kői-barlang (Szilvásvárad) lakói agancsból, csontból csiszolt dárdahegyekkel vadásztak, a késő őskőkor korai szakasza, Kr. e. 30-35 000 javítása állandó feladatot jelentett az ügyes kezű mesterembereknek. A műhely maradandó anyagból készült elemei (ütőkövek, agancskalapácsok), a gyártási hulladék számos telepen előfordulnak. 5. AZ ESZKÖZKÉSZÍTÉS Az őskőkor kutatásának legnagyobb számban fennmaradt, legépebben megőrződött forrásai, információhordozói a kő- és csontszerszámok. Az eszközkészítés mesterfogásai, melyet ki-ki készségének, tehetségének, kézügyességének megfelelően valósított meg, generációkon át hagyományozódtak. A tárgyak formájában, megmunkálásában mutatkozó hasonlóság/azonosság a régészeti tipológia alapja: kultúrák területi elterjedését, időrendi határait, előzményeit, továbbélését, települések kapcsolatait, népcsoportok együvé tartozását, vándorlásának útvonalát világítja meg. 6. AZ ALSÓ PALEOLITIKUM VÉRTESSZŐLŐS A Kárpát-medence első lakói a mai ember egyenes ági elődei, az előemberek voltak. A második (Mindéi) eljegesedés közepén, 350-400 ezer évvel ezelőtt érkeztek. Leleményesen választottak maguknak szállást. A mai Vértesszőlős község határában találtak rá a langyos vizű forrásokkal, kiszáradt medencékkel tagolt vidékre. A változatos vegetációjú, vízben-vadban gazdag kellemes környék tartós megtelepedésre késztette a kis közösséget. A középhegységi (Vértes, Gerecse) és a síksági környezet találkozása, a nyílt füves puszták, a vegyes (lombos és fenyő-) erdők, a vízközeli élőhely az állati és növényi eredetű táplálék gazdag választékát kínálta. Az állatvilág egy része azóta kihalt (kardfogú tigris, óriás hód), a növények egy része még az előző geológiai korszakból maradt itt, vagy ma mediterrán éghajlaton honos.