Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

8. TEREM - FOLYOSÓ - Az avarkor (567/68-804) (Garam Éva)

7/2. Allatküzdelmi jelenete

's öntöttbronz szíjvégek, Tiszafüred, Kecel, Zilah, 8. század gén „bronzkultúra", amely a bezárkózottság látványos bizonyítéka. A férfiak bronzból öntött, aranyozott, ónozott övdíszeit, majd a lószerszám-díszeket, egyes női ékszereket is ellepnek a növényi és állatábrázolások. Közülük legjellemzőbb a mesebeli lény, a griff megjelenítése (111. kép), az állatküzdelmi jelenet (112. kép), együtt alkalmazva a növényi inda számos változatával. A vezető motívumról „griffes-indás kultúrának" is nevezett késő avar kori művészet az eurázsiai és bizánci művészetben gyökerezik, de a Kárpát-medencében, az avarok révén teljesedik ki. A 8. század folyamán átalakul, lassan eltűnik az állatábrázolás, és a század második felére, végére a tiszta növényi motívum használata válik általánossá. Mindez a tiszafüredi temető leleteiben is nyomon követhető, a temető 8. század végi sírjaiban a korábbiaktól eltérően már csak növényi mintás övgarnitúrákat találunk. A tiszafüredi temető hűen tükrözi a politikai változásokat, történeti eseményekel: a sírok „elszegényednek". Kevés a tárgy, nincs új forma és minta, felbomlik a kötött szervezeti és szokásrend, gyermek mellé kerül a korábban csak férfival együtt eltemetett ló, hiányoznak a fegyverek, férfi veretek törött darabját női gyöngysorba fűznek fel - mindez korábban elképzelhetetlen volt. Az avar kor korai, 7. századi időszakához viszonyítva, a késői sírokban kevés az aranytárgy. Néhány fülbevaló vagy a övdíszek aranyozása jelenti az arany meglétét. Az aranyhiány mellett oka volt ennek az anyagi műveltség és a szokások megváltozása is.