Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

7. TEREM - Korai népvándorláskor: hunok és germánok (Kr. u. 420-568) (B. Tóth Ágnes)

95. Gazdagon mintázott gepida asztali edények az Alföldről, 5. század vége-6. század első fele sírszámú temetők az Alföldön a Tiszához közel, illetve a folyó átkelői környékén sűrűsödnek: így pl. Szolnok, Szentes, Hódmezővásárhely és Szeged körzetében. Ezekben a több nemzedék által használt temetőkben a sírok jelentős részét kirabolták, s a leletszegénység sok esetben rendkívül megnehezíti a népesség társadalmi rétegződésének megrajzolását. A megmaradt leletek alapján a legrangosabbak a teljes fegyverzetű harcosok és feleségeik voltak. A teljes fegyverzet részei a hosszú kard, a lándzsa, a pajzs, néha a rövid kard és az íj. A 80-100 cm hosszú, kétélű, egyenes pengéjű kardokat a bal oldalra felcsatolva, fából-bőrből készült tokban viselték. A döfőlándzsák egy része nagyobb, nehezebb, más része könynyebb, általában levélalakúak, nyelük 2 méter hosszú lehetett. Az egyélű kardok 50-70 cm hosszúak, 2-4 cm szélesek, míg a harci kések 30-50 cm hosszúak voltak. Pajzsuk kerek vagy ovális, 80-100 cm átmérőjű, bőrrel bevont fából; középen a fogót markoló öklöt vas pajzsdudor védte. A teljes fegyverzetű szabad harcos asszonyát nemesfém ékszereivel temették el. Ezüstből, illetve a kevésbé tehetősek esetében bronzból öntött fibulapárját geometrikus, később növényi ornamentika díszítette. Fibuláival a ruhát az 5. században még a két vállon, majd később a mell középső részén zárta, de a 6. század első felében néha már a deréktájon hordta a ruhakapcsoló tűjét. Széles övét díszes csattal kapcsolta össze, s ezeken néha sasfejet ábrázoltak. Az övre karikás fémveretekkel díszített keskeny pántokat erősítettek, melynek végére bajelhárító szerepű nagyobb gyö/ígyöket vagy csiszolt köveket függesztettek. A női ruházat alsó ingből, felsőruhából, köpenyből és vállra boruló fátyol-