Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

7. TEREM - Korai népvándorláskor: hunok és germánok (Kr. u. 420-568) (B. Tóth Ágnes)

91. Jégcsapcsüngős fonott és gránát gömbös aranyláncok, Bakodpuszta, 5. század első feleiközepe 92. Vadkanfejes aranycsüngő és aranygyűrű, Apahida, 5. század második fele dája csatában veszthette el az életét. Hasonlóképpen igen magas társadalmi helyzetű férfi tulajdonában lehetett az az Oroson előkerült szív alakú veret is, amely egykorú párhuzama alapján tőr markolatát díszítette. Apahidán a 19. század végén talált, valószínűleg gepida királyi temetkezésből a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe jutott egy monogramos aranygyűrű és egy fejékhez vagy koronához tartozó vadkanfejes aranycsüngője (92. kép). A lelet többi része is - két ezüstkancsó kivételével - mind aranyból készült: két további gyűrű, hagymagombos díszfibula, gránátköves nagy díszcsat, karperec, kis csat és egy üvegcsésze pántveretei ma a bukaresti Történeti Múzeum gyűjteményét gazdagítják. A Mezőberényben napvilágra került aranyékszereknek csak egy része születhetett a hun korban, mégpedig az apró karperec, a cikádafibula és a (cipő)csatpár; a fülbevaló, a pajzs alakú övveret és a díszített lemezek avar koriak lehetnek.