Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

7. TEREM - Korai népvándorláskor: hunok és germánok (Kr. u. 420-568) (B. Tóth Ágnes)

89. Arany hagymagombos fibula ónixkővel, 90. Aranylemezzel bevont ezüstfibula, Szil ágy somlyó, gránátkövekkel, Szilágy somlyó, 5. század első fele 5. század első fele szimbolizálják. Az I. lelethez tartozott még egy kerek, medallionhoz hasonlóan viselhető csüngő, egy embert ábrázoló aranydísz, állatfejes gyűrű és karperectöredék; valamint 11 gyöngyözött és 13 sima aranykarika. A kiállított //. kincs néhány darabját szintén barbár főnökök viselhették: római császártól kaphatták ajándékba, díszköpennyel együtt a nagyméretű onyxfibulái (89. kép), de méltóságjelvény lehetett az eskükarika is. Nomád ízlés szerint készítették a felcsatolható aranycsészéket. A lelet nagyobb része azonban hercegnők tulajdonában lehetett: két vállon ruháikat zárta az a tíz fibulapár, amelyből három példány színaranyból, a többi pedig aranylemezzel bevont ezüstből készült. Felületük szépítésére a korszak több díszítő eljárását is felhasználta az ötvös: az egyenként rekeszbe foglalt köveket és az egybefüggő rekeszes felületet, az aranygömböcskéket és a csavart, tagolt, fonott finom drótokat, az emailt, a poncolást és a préselt állatalakos rátéteket egyaránt (90. kép). Az I. és II. kincset - talán két bőrzsákba rakva - nyilván menekülés közben rejthették el a gepidák akkori szállásterületének peremén, az 5. század közepe táján. A szintén hun csatlós, germán eredetű szkírek királyi családjának nőtagjait temették el a Kalocsa melletti Bakodpusztán. A két hercegnő ékszerei zömmel még a hun korban készülhettek: egyikük a jégcsapcsüngős aranyláncot, a vadkanfejes karperecpárt, a nagy aranycsatot, a két aranygyűrűt és ruháján az arany fiittereket, a másikuk pedig a gránátgömbös aranynyakéket, a másik két gyűrűt és a sokszög alakú gombos fülbevalót viselhette (91. kép). A harmadik sírba eltemetett udvarhölgy ékszerkészlete szerényebb volt: nagyobb és kisebb ezüstfibu Iákból és sokszöggombos fülbevalókba] állt. Ezeket az asszonyokat bizonyára a hun uralom összeomlása után temették el Bakodpusztán, mivel errefelé a hun korból nem került elő érdemleges lelet, viszont az írott források szerint 455 után a szkírek éltek ezen a vidéken. Valamelyik, utólag nem azonosítható germán király díszpajzsának kőbetétes aranykeretét találták meg a Sárvíz mocsarában, ahová az 5. század utolsó harmadában kerülhetett; gaz-