RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
- 74 — életük az alchemistákat, úgy a borzalmasság, a szörnyűség ábrázolására alkalmas különleges alakjuk a művészek fantáziáját foglalkoztatta. Leonardo da Vinci maga is gyűjtögette, tanulmányozta a hüllőket, rovarokat, denevéreket és egyéb különösalakú állatokat, hogy egy megfestett szörnyeteg, továbbá egy Medusafej borzalmasságának valószerűségét mennél jobban felfokozhassa. 3 0 A késő renaissance kor művészeinek képzeletét tehát már nemcsak szépségideálok, hanem az iszonyat benyomásának ábrázolási módja is erősen foglalkoztatta. Helyet adtak a groteszknek, a rútnak, a félelmetesnek s a halál borzalmára emlékeztették az embereket. Márvány sírkövek készültek, melyeknek lapja nem az elhunytat ábrázolta fegyverzetében, vagy pompázó díszruhájában, hanem személytelen csontvázát faragták ki, amint körülötte a földön és nemesebb szerveinek a helyén békák, kígyók, gyíkok s különböző férgek kidomborodó alakjai nyüzsögnek. Az alsóbbrendű állatok bevonultak az ötvösművészet motívumkészletébe is s a főúri asztalok földi javakkal megrakott ezüstedényeit díszítették, amint azt Cellini híres ezüst sótartója, vagy a Rákóczi-műkincsek egyik ezüsttálán láthatjuk. Ez a kissé szokatlan esztétikai meglátás és művészi irányzat könnyen megfoghatta a zaklatott életű, keserűséggel telt, embertársait megvető és természetrajongó Palissy lelkét, képzeletét. Ő agyagban formálta meg a hüllőkkel, halakkal, csigákkal, kagylókkal, rákokkal s rovarokkal díszített tálait. Az agyagiparban különben sem volt szokatlan az ilyen díszítő eljárás, mert amint az ógörög kerámiában, úgy a hazai népművészet cserépkorsóin is találkozunk az edény falán felfutó kígyó, vagy gyík domborművű alakjával. Eddig csak egy-két olyan állatábrázolású majolika tálat ismerünk Palissytől, melyen többek közt rákok is szerepelnek. Ezeknek a rákoknak azonban még alig van plasztikájuk. Reliefszerűségük is mesterkélt s csak páncélos testük, potrohájuk s ollójuk emelkedik ki egy kevéssé a felületből, míg lábukat és csápjukat festés tünteti fel. Palissynál különben is a sokféleségen, a zsúfoltságon van a hangsúly. Az elrendezésben kevés a dekoráló szándék s ezért az ellaposodó, s inkább csak a színezésükkel kiemelt alsóbbrendű állatok szerteszórva, szinte nyüzsögve helyezked3 U Giorgio Vasari: Le vite. 23. nek el a levelek és virágok között. Művészeti felfogásban és kivitelezésben tehát lényeges különbség van a Palissy-féle és a tatai rákos tányérok között. Több mint 200 év választja el egymástól e két különböző kornak rákkal díszített termékeit. Mindegyiknél más indító okok és körülmények befolyásolták keletkezésüket s ezért alig hisszük, hogy a tatai rákos tányérok Palissy művészetének hatása alatt készültek volna. Kevésbbé valószínű, hogy Schweiger valaha is láthatott volna ilyen tálakat, mert akkor már Holicson is kísérletezett volna előállításukkal. Már utaltunk a XVI. század szellemiségére, művészi törekvéseire s a kölcsönhatásokra Palissy is még a renaissance szülöttje s sokoldalúságával, tudományos érdeklődésével, lázas kísérleteivel és találmányaival, továbbá küzdelmeivel a XVI. századi kerámiaművészetnek volt egyedülálló, kivételes tehetsége. Sem kortársaiban, sem későbben követőkre nem talált. Művész, tudós, fantaszta és természetimádó volt. A mythologia költött alakjai és a természet élőlényei ragadták meg képzeletét. Ezeket mintázta edényeire s ezek kerültek a királyi kertek szökőkútjaira, forrásaira, barlangnyilásaiba. S ha állatábrázolásai nem voltak hatással saját korának agyagművességére — mert a Palissy-iskolának egyik kagylókkal és rákkal díszített kannáján kívül mást nem ismerünk 3 1 — még kevésbbé hihető, hogy azok Magyarországon 200 év távlatából találtak volna megértésre, megihletésre. A rák akár önállóan, akár mint díszítő motívum Palissy halála után — egy XVIII. századi délfranciaországi rokokó levesestál kivéte- % lével, melynek négy lábát négy hajlított testű vörös rák alkotja — sem a XVII. sem a XV11I. század kerámiájában nem fordul elő. Ezért a rákokkal díszített edényeket, minthogy mintaképei nincsenek, a tatai gyár sajátosan eredeti termékeinek tartjuk. Mesterük csakis Schweiger lehetett, erre vall a finom szobrászati érzékkel s naturalisztikus hűséggel megmintázott alakjuk, ötletes elrendezésük Siklóssy szerint a rákos edények „az idősebb Cuny Domonkos speciális találmányai, ő volt azoknak készítője". 3 2 Ha csak feltevés is 3 1 M. J. Ballot: B. Palissy et les Fabriques du XVI. Siecle. 39. tábla. 3 3 Siklóssy L. id. m. 24. 1. — Siklóssy L.: Kuny Domonkos emlékezete. (Magyar iparművészet. 1935, XXXVIII. évi.) 96. 1.
