RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VII. A tatai majolika tárgyak jelzése és feliratos emlékei
- 44 egészen kivételes esetben az égetés alkalmával egy keveset szétfolyt s a T mellé helyezett pont annyira közel jutott a betű szárához, hogy elmosódott foltjával monogrammszerű IF (T és F) formát mutat. E játékos véletlenségből keletkezhetett az a felfogás, hogy Tatán is - holicsi analógiára hivatkozva (Holitscher-Fabrik) — a „Totischer-Fabrik" rövidítést használták. Holies azonban csak a kőedénygyártás megkezdésének idején, az 1780 as évek közepén alkalmazta ezt a megjelölési módot, míg a tatai gyár félremagyarázott, kék jelzésű, pontozott T betűje körülbelül a 80-as évekig, vagyis Deutscher tatai működéséig tartott. Már e feltételezett tatai megjelölésben mutatkozó időbeli eltolódás is igazolja, hogy a „Holitscher-Fabrik" mintájára alapozott feltevés teljesen hibás s Tatának a holicsi analogiához semmi köze nincsen. A másik a pont nélküli kobaltkék színű jelzés Metzinger Márton kézjegye lehetett s bár már ekkor nem Deutscher, hanem Radiel, a fekete signaturák mestere dolgozott mellette, jelzését megtartotta egészen haláláig, 1791-ig. A tatai gyárban Holies festőgárdájával szemben legtöbbnyire egy-két s nagy ritkán néha három festő működött egyszerre. Lényegesebb, más betűkkel összevont jelzésre ezért nem volt szüksége s az eltérő szín, egy pont, vagy szám hozzáfestése elegendő volt munkájuk megkülönböztetésére. A második alapítás kobaltkék színű jelzése mellett csak özv. Hermanné idejében, 1777 körül jelent meg újból a fekete festésű T. A változás új szellemnek, új stílusnak bevezetésével függ össze s ez, mint jeleztük, csakis Radiel 1777-ben történt letelepedésével magyarázható. E fekete jelzés negyedszázadon keresztül a legismertebb jele volt a gyárnak. A fennmaradt emlékanyag háromnegyed részén ezt a megjelölést találjuk. Virágkorát jelzi az üzemnek, vagyis azt a korszakát, mikor a legváltozatosabb, legszebb darabok kerültek ki a gyárból. Özv. Hermanné fáradhatatlan, lelkes szervező munkája mellett kétségtelenül Radiel tatai működése is erősen hozzájárult a gyár fellendüléséhez Az ő belépése tehát valóban új korszakot jelentett a tatai gyártmányok díszítésében s ez a változás a T betű alakjában és színében jutott kifejezésre; tovább hirdetve a gyár sikerét a Schlögl házaspár vezetésének idejében is. E fekete T nem látszik mindenkor tiszta feketének, hanem igen sokszor sötét mangánszín hozzákeverésével hol lilás, hol kékesszürke árnyalatot kapott. Az új betűforma rendkívül változatos, mert körülbelül 27 éven át használták. Majláth Béla az általa összegyűjtött 42 féle tatai megjelölésből mintegy 32 fekete jelzésű T betű alakját tette közzé munkájában. 9 Ez azonban korántsem jelenti, hogy a több mint negyedszázados idő alatt ennyiféle jelzése lett volna a gyárnak, mert hajszálnyi eltérések figyelembe vételével ezt a számot akkor jóval 100 fölé is lehetne emelni. A kézzel s hegyes ecsettel festett betűforma felrakása ugyanis még ugyanazon kézből sem sikerülhetett mindig egyformán s ezért a betű szárai, hol egyenesek, hol íveltek s a végződések hegyesek, tompák, vagy kerekdedek. A bennük előforduló változások nagymértékben a kézügyességtől, az ecset minőségétől és használatától függtek. Részünkről öt jellemző típusba sorolhatjuk a fekete jelzésű betűk megjelenési formáit Az eltéréseknek különösebb jelentőségük nincsen. Munkánk végén áttekinthető táblázatot adunk s ebben a gyakrabban előforduló változatokat a főtipusok meg felelő csoportjában tüntetjük fel. A fekete betűformák sokféleségét azonban nehéz lenne a 27 éves időközön belül akárcsak egy körülbelüli időmeghatározásra is felhasználni, mert pl. még az ugyanazon évszámmal megjelölt készítmények jelzései is eltérőek egymástól. E változásokból tehát, minthogy azok egymásutáni sorrendjét nem ismerjük, időmeghatározási kísérletekre nem vállalkozhatunk. Támpontul egyedül csak a ritkábban előforduló, évszámmal jelzett tárgyak és azok stílusa szolgálhat. A fekete T jelzések közül két olyan darabot is ismerünk, — egy szenteltvíztartót és egy áttört peremű (búzakévével és virágokkal díszített) tányért — melynek festése eltérő Radiel kézvonásától s a T alatt egy 2-es számhoz hasonló jelet mutat (J). Tekintve, hogy eddig mindössze csak 2 darabról van tudomásunk, ami ritka előfordulásukat jelenti, megfestésüket csakis az 1791-ben Radiel mellé beosztott s fél évig Tatán működő Modet Emánuel nevével tudjuk kapcsolatba hozni. Erre az időre vall díszítésük és a kemény cserép hatása alatt készült áttört perem. Radiel halálával, jobban mondva már vakságával megszűnt a fekete jelzés s amint ezt egy évszámmal jelzett céhkancsó igazolja, 1802ben már újból a kék színű jelzés van forgalomban. De most már nem kobaltkék színben, 9 Majláth Béla : Agyagiparunk történetéből. (Archaeologiai Közlemények. 1879, XIII. évi.) 40. 1.
