RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - VII. A tatai majolika tárgyak jelzése és feliratos emlékei

- 45 hanem egy sokkal sötétebb árnyalatú indigókék színben. E sötétkék jelzésű darabok külsejükkel is elárulják késői eredetüket, mert alakjukban, díszítésükben már egy új művészi irány, leegyszerűsödés jelentkezik. Ez a leegyszerűsítés azonban nem mindenkor igazolja az új irányváltozást, a klasszicizmus szellemét, hanem a hanyatlást jelenti, ami különösen a díszítés kivitelében mutatkozik erősebben. A jelzés elég esetlenül nagy foltban, szinte dúrván került az edényekre, hol poniozással, hol anélkül. Festőjük a megvakult Radiel János fia, Radiel Jakab volt, ki a nyolcvanas évektől kezdve úgyszólván a gyár megszűnéséig, mint egyedüli festő működött Tatán. A XIX. század 30-as éveiből, tehát már a Fischer M. A. gyárában termelt edények közül szintén találkozunk kobaltkék festésű jelzéssel s ebben az esetben valóban T és F betűk összetűzésével (IF). Ezt a megjelölést azonban éppen olyan hiba lenne „Tatai Fabrikának", vagy „Totischer-Fabrik"-nak magyarázni, mint a XVIII. század termékeinek kisebb festési, vagy technikai hibákból eredő véletlenségeit. Fischer ugyanis, hogy biztosítsa gyárának jövőjét, átvette a megszűnt majolika gyárnak — a vásárló közönség előtt már jól ismert — T (Tata) jelét és ezt monogrammszerűen saját nevének (Fischer) kezdőbetűjével fűzte egybe TF. A megszűnt majolikagyár utolsó T jelzését kék színben festették a tárgyakra. A Fischer-féle új kőedény- és fajanszgyár folytatásként tehát ugyancsak a kék színű megjelölést vette át és használta fel edénvein, de kezdő betűben jelezte egyben az új tulajdonos nevét is. Védjegyének alapbetűje annyiban tért el a régebbi hagyományos jelzésektől, hogy egyenesvonalú szabályos alakjával az antique betűformához áll közelebb. A tatai gyár védjegyei tehát Holies meglehetősen sokféle és bonyolult jelzéseivel szemben aránylag kevés változatosságot mutatnak. A készítmények felismerése különösebb nehézséget nem okoz, ha ismerjük az egyszerű jelzés betűformáit és színét. Megoldatlan problémák a megjelölés kérdésében, mint Holicson, itt nincsenek. Ha eddig voltak is különböző magyarázatok és feltevések, azokat csak az irodalom tévedései vitték át a köztudatba. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tatai gyár fejlődése egyenletes, szelleme egységes volt, amit különösen a Hermann család mintegy félévszázados vezetése teremtett meg. Az üzem munkájával egybeforrt dolgos, puritán életük még a jelzés kérdésében is szigorúan a hagyományokhoz ragaszkodott. Tata egykori híres művészi iparára ma csak kevés számban fennmaradt termékei emlékeztetnek, az egyszerű T betűjelzéssel elrejtve alkotóit. De büszkén hirdetik annak a városnak a nevét, mely ezeréves múltjával és kultúrájával magasan kiemelkedik városaink közül. Amikor tatai majolikáról beszélünk, mindenkor a XVIII. századi alapítás termékeit értjük alatta. A későbbi, helyesebben az újkori alapítás, a Fischer-féle kőedény- és fajansz-, Lésőbb kályhagyár, ezért szorosan nem is tartozik tanulmányunk körébe. Csakis a vázlatosan közölt későbbi gyáralapítás történetének kiegészítéseképpen adjuk meg táblázatunkon a Fischer-féle gyár jelzéseit is. Edényein a betűformák szabályosak s a fent említett monogrammszerű összetűzéssel fordulnak elő kék színben, de ritkán feketén is. A herendi porcellángyár Tatán megfestett edényein a herendi címeres jelzés mellett ugyancsak kék színben, de a Fischer név kezdőbetűje nélkül találjuk az egyedül álló T-t. Fischer Dezső porcellántárgyaira nevének monogrammszerűen írott nagy kezdőbetűi kerültek kék vagy piros színben. A kőedények jelzésére egy, vagy kétsoros bélyegzőt használtak, rendszerint a név és hely együttes feltüntetésével, esetleg az egyik elhagyásával. * A stíluson és a gyár védjegyén kívül szórványosan adatszerű megjelölések is, mint évszámok és a gyárral, vagy Tatával kapcsolatos személyek nevei, utalnak a tárgyak tatai eredetére és keletkezésük idejére. E feliratos tárgyakkal részletesen itt nem foglalkozunk, mert az emlékanyag leírásánál kívánjuk e megjelöléseket és a feliratok szövegét megadni. Mégis adataik szinte okmányszerű fontossága miatt, e különálló csoportot mór itt akarjuk rövidesen ismertetni, — összeállítva időbeli sorrendjüket — hogy zsinórmértékül szolgálhassanak a következő fejezet tárgyalásánál. Holies nagyszámú emlékei között szintén találkozunk évszámos s esetleg kezdőbetűkben megadott, vagy teljesen kiírt nevet feltüntető da rabokkal. E felíratok azonban kizárólagosan és legtöbbször csak a morva céhtestületek és céhmesterek számára készült kancsókon, illetve korsókon fordulnak elő, egészen elkülönült csoportot alkotva a holicsi tárgyak között. E feliratos korsóknak nincs is különösebb jelentőségük, mert sem a gyár fejlődéséhez, életéhez, sem pedig a