RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - VII. A tatai majolika tárgyak jelzése és feliratos emlékei

- 43 találunk ellenvetést még abban a körülményben sem, hogy Pfeiffer nem festőként, hanem hivatalosan mint modellkészítő szerepelt a gyárban ; mert igen sok festetlen fehérmázas edényt ismerünk Holicsról, melyek szintén e sűrűn előforduló HP jelet tüntetik fel. Feltevésünkhöz hasonló példával találkozunk későbben a herendi porcellán-készítményeken. Fischer Mór, amikor Herendről visszavonulva Tatára költözött, a Herenden készült fehér porcellánedényeket Tatán felállított festőműhelyében festette meg. De hasonlóképen járt el fia, Fischer Dezső is. E tárgyak jelzései tehát ugyanezt a kettősséget mutatják, mint az említett XVIII. századi tatai termékek. Ugyanis Herend magyar címeres jelzése mellett ott találjuk a tatai megjelölést, a T betűt is. Ez a körülmény viszont megerősít bennünket azon nézetünkben, hogy a jelzések csak a legritkább esetben vonatkoznak a festők személyére, nevére. Nagyon sok gyár például be sem vezette a betűjelzést, hanem egyéb jelet használt fel termékeinek hitelesítésére. A betűjelzések szerintünk a gyár helyének, a műhely, a műhelyvezető, a modellkészítő, vagy a gyártulajdonos nevének (ha nem is vett részt az üzemi munkában), nagyobb gyárakban esetleg az időközönként megállapított s minden személyi vonatkozás nélkül egy időszak, vagy árúcsoport megjelölései. A festő, ha névtelenül is, csak a betű karakterében, festési módjában és színében mutatkozó sajátos, egyéni vonatkozásaival kapcsolódik a megjelölt tárgyakhoz. A kezdőbetű után ítélve gondolhatnánk még a tatai gyár második vezetőjére. Pram Andrásra is, aki szintén Holicsról jött s egy év multán távozott Tatáról. Nevét mégis el kell ejtenünk feltevésünkből, mert innen ő nem Holicsra, hanem egy általunk eddig még nem ismert idegen helyre távozott. Pram neve és a fenti jelzés között csakis egy esetben kereshetnénk összefüggést. De akkor azt kellene feltételeznünk, hogy megfordítva, Holicsról s holicsi megjelöléssel kerültek kész fehérmázas edények Tatára s azokat itt festették át roueni díszítéssel. Egy ilyen feltevésben azonban kevés valószínűséget találunk, mert ez nyilván megtévesztést, csalást jelentett volna az uradalom azon kikötésével szemben, hogy Pram a szerződés megkötése előtt tudásáról s itteni eredményeiről adjon előbb bizonyságot. A feltételezett félrevezetési szándék meghiúsulása (t. i az edények készítése aligha járhatott sikerrel s így a kudarc palástolására csak a Holicsról hozatott darabokat festették és égették itten ; ami hamarosan kiderülhetett) és Pram 1760-ben történt szökése szintén igazolni látszik a két esemény közötti összefüggést. De akkor azt kellene még előbb kimutatni, hogy Pram mégis csak Holicsra tért vissza (aminek nyomát eddig nem találtuk), mert még 1772-ben is használták ott a HP jelzést. Vannak akik kettős PP betűt láttak e HP jelzésben. Nyilvánvalóan csak rossz olvasásból eredhető tévedésről lehet itt szó. Ha volna is ilyen változat, azt értelmetlenség nélkül sem Tatára, sem a Pasteiner névre vonatkoztatni nem lehet. E rejtélyes kettősjelzések a tata— holicsi szoros kapcsolatok, valamint Pfeiffer, vagy akár Pram kétlaki szereplése alapján úgy érezzük, hogy a leggyakoribb holicsi jelzés kérdésében valamivel közelebb jutottunk a valószínű megoldáshoz. 1768-tól s a gyár virágkorából találkozunk a kobaltkékszínű T megjelöléssel. Alighanem a gyár második megalapításakor, Pram András, illetve Hermann Sándor igazgatása alatt vezették be használatát. Ebben az időben, sőt Hermann halála után is Deutscher Pál volt az üzem egyetlen festője. így aligha tévedünk, ha benne sejtjük e kobaltkék színnel jelzett tárgyak mesterét, annál is inkább, mert az ilyen jelzetű darabokkal csaknem hajszálnyira egyező díszítéseket és festési módot találunk Holicson is. Deutscherről pedig tudjuk, hogy Holicsról jött és Holicsra is tért vissza, amikor Radielt, mindkét gyár legkiválóbb festőjét Tatára hívták. Azt kellene már most eldönteni, hogy a holicsi tárgyak tatai működése előtt, vagy után készültek-e ? Ha Radiel képviseli Tatán a fekete T betű egyik csoportját, akkor Deutscher lehetett a kobaltkék színnel jelzett darabok egyik festője. Kezdetben Holies is a kobaltkék színű megjelölést vezette be s a kék szín mellett csak később tért át különböző színekre és egyéb betűjelzésekre. Ezt a kék színű, rendszerint vastag ecsettel ráfestett megjelölést vette át Tata is. A T betű formája kezdetben zömök, a végein legömbölyített, kissé esetlennek látszó, de dekoratív hatású foltot adott. Későbben már keskenyebb, finomabb a betű alakja, jobban megközelítve a fekete jelzés vékonyságát. Közöttük ritkábban olyan megjelöléssel is találkozunk, hol a belűvastagsággal egyenlő szélességű pontot is helyeztek a talp, vagy pedig a betű szárai közé. Ez a pontozott kék jelzés néhány