RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VII. A tatai majolika tárgyak jelzése és feliratos emlékei
-4lhaben. Da in Dottis und Ofen ein so schönes weisses Geschirr gemacht und die Meister sich darin geäussert, das sie immer ohne Unterschied Zinn und Bley Brauchen, so weiss ich nicht, warum wir nicht mit anderen Gattungen Zinn als das sog. Rössel' Zinn unsere Manipulation forttreiben könnten 9. October, 1809), (Ich bin von Ofen nach Dottis, wo das Hauptquartier Sr. Majestät ist, berufen worden ... In Dottis ist eine ordinari Majolica Fabrique, sie machen alle Gattungen wie wir, ich habe selbst darauf bey hof gegessen, ich möchte doch wissen, woher sie das Zinn und Bley nehmen, das Geschirr ist schön. Von Wien können sie diese Gattungen nicht beziehen ... 29. Oktober, 1809.) A tatai gyár tehát méltán büszkélkedhetett majolika árúival, amelyeket most már semmilyen konkurencia nem tudott többé kiszorítani a piacokról. Ügyeltek is a készítmények jóságára, minőségére, művészi kivitelére s ezért a felismerhetőség, a hitelesség biztosítására gyári védjegyüket festették árúikra. A gyárból kikerülő darabokat T betűvel jelezték, melyet ecsettel festettek az edények alsó lapjára, vagy a tárgyak hátlapjára. A festést az ónmáz, vagy a mázatlan, égetett agyag felületén alkalmazták. E betűt gyakran sűrű anyagú festékkel festették az edényre s az erősen kidomborodó jelzés a használatban lekopott. A lepattogzás után már csak a szürkéssárgás, homályosan kivehető nyomok maradtak meg. Megjelölés nélkül azonban — ha csak nem a szobrász egyéni munkájáról volt szó — egyetlen egy darabot sem adtak ki a gyárból. Természetesen egyedül a T jelzés még nem hitelesíti a tárgyak tatai származását, mert a külföldi fajansz- és porcellángyárak egész sora használt azonos megjelölést. Különben sem elégedhetünk meg a hitelesség kérdésének eldöntésében a T betű felismerésével, mert ma, amikor e híres hazai gyár megszűnt s gyári jelzését nem védelmezheti többé, termékeit igen sokan utánozzák. (Ujabban a hamisításnak azt az egészen érthetetlen módját választják, hogy hiteles jelű fehérmázas edényre utólag olyan motívumú és elrendezésű díszítést festenek, amilyent Tatán soha sem készítettek.) Vizsgálatainknál tehát nem is a T betű alkalmazása, hanem annak alakja, színe s a felrakás módja dönti el a hovátartozást. Ha a tárgyak egyébként is forma tekintetében, motívumban, a festés technikájában és színekben feltűnő hasonlóságot mutatnak tatai, vagy akár holicsi darabokkal, úgy már a stílusbeli eltérés alapján is minden külföldi gyárral szemben leegyszerűsödik a megkülönböztetés munkája. A jelzés figyelembevétele nélkül sok esetben egyedül csak Holies termékei mutatnak a tatai edényekkel megtévesztő azonosságot. Gyakorlott szem azonban már a díszítő festés motívumaiból és a színek árnyalataiból is megtudja különböztetni egymástól a két gyár készítményeit. A jelzés csak megerősítheti a meghatározás helyességét. Amint Holies — több külföldi gyár hatását követve — helynevének kezdőbetűjét, a H-t használta fel edényeinek megjelölésére, amely mellé legtöbb esetben még egy másik betű is járult, úgy Tata is helynevének kezdőbetűjét a T-t használta fel gyári jelzésként készítményein. A megjelölés azonban mindig egyedül, más betű hozzáfestése nélkül történt. Más jelzése a tatai majolikagyárnak nem is volt s ezért a leghatározottabban állást foglalunk minden olyan feltevés ellen, mely a T-n kívül akár hozzábiggyesztéssel, vagy azzal monogrammszerűen egybeszőve még egy másik betű használatát is feltételezi. Még nagyobb hiba a hagyományos T helyett Tata elnémetesített s csak a német telepesek közt tájszólásban használt lágyabb hangzású Dotis (Totis) elnevezés kezdőbetűjét, a D-t hiteles jelzésnek elfogadni. Különösen az özv. Schlöglné halálát követő néhány esztendő (1820—1824) adott sok félreértésre okot a jelzés kérdésében. Az irodalom ugyanis erre az időre Pasteinert tette meg a gyár tulajdonosának és vezetőjének, holott annak birtokosa a gyár megszűnéséig hiteles adatok szerint a Schlögl örökösök együttesen, vezetője és bérlője pedig Stingl Vince soproni kerámikus volt, E félreértés nyomán keletkezett az a téves s egyben indokolatlan következtetés, hogy az üzem szakítva hagyományos, régi T jelzésével, új megjelölést vezetett volna be. A téves feltevés igazolására a D. P. jelzésű fajansz-tárgyakat használták fel. Eltekintve az ilyen jelzésű tárgyak elütő stílusjegyeitől és a helytelen magyarázattól, ma mór pontosan tudjuk, hogy e darabok Dietrichstein herceg alapításából, a morvaországi proskaui (D. P.) fajansz- és kőedénygyárból származnak. 8 Ugyancsak fantázia 8 V. ö. Schirek C.: Lieber einige Beziehungen der k. k. Majolika-Geschirrfabrik in Hoitsch (1743—1827) zu den verwandten Fabriken Mährens. — továbbá Schirek C.: Ueber Verbreitung und Absatz des Holitscher Majolika- und Steingutgeschirrs in Mähren. Mitteilungen des Mähr. Gewerbe-Museums. 1896. 57. 105. I.
