RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VII. A tatai majolika tárgyak jelzése és feliratos emlékei
~ 42 eredményeként a proskaui gyár későbbi jelzésének egyik változatából, a meghosszabbított talpvonalon álló P betűt (.E, ^) játékos magyarázattal (P és megfordított T összetűzése) Pasteiner-Tata jelentésnek vették. S mint alább látni fogjuk, voltak, akik rossz olvasással egyes kivételes darabon kettős PP jelzést véltek felismerni s e téves értelmezésből következtettek Pasteiner működésére, vezetésére. Hiteles jelzésnek tehát csak a hagyományos T betűs megjelölést fogadhatjuk el, melynek kétféle színezésével, egy kék s egy fekete festésű T betű csoportjával találkozhatunk. E színezési különbségek azonban a gyárvezetők személyével nem hozhatók kapcsolatba, mert felváltva s sokszor ugyanazon időben egyformán használták úgy a kék, mint a fekete festésű jelzést. Hasonlóképpen a T betű különböző alakjából sem következtethetünk az üzem korszakainak szigorú elhatárolásaira. Minthogy e jelzés szín- és formaváltozatai sohasem haladtak párhuzamosan a gyárvezetők váltakozásaival, vagyis vezetésük időtartamával, így azok csakis a díszítést, vagy a megjelölést végző festők egyéni kézvonásai lehettek. Az emlékanyag stíluskritikailag megállapítható későbbi csoportja mégis arra enged következtetni, hogy a század fordulóján, a XIX. század legelején megszűnik a fekete betűs jelzés s csak a kék színt tartották meg. E késői, hanyatló korszak emlékein ugyanis teljesen hiányzik a fekete T betű. Legjobban Radiel megvakulásával, az ő távozásával magyarázhatjuk ezen elmaradást, mert más okot nem ismerünk ; de akkor nyilvánvalóan őt kellene tartanunk a fekete jelzésű tárgyak festőjének. E feltevésünket egyik sajátkezűleg, nevével hitelesített asztaldísz és az ezzel kapcsolatban álló emlékek sora látszólag meg is erősítik. A fekete T betűs megjelölés végső határának megállapítása után felmerülhet azonban a kérdés, vájjon az ilyen jelzetű tárgyak kizárólag Radielt vallják-e mesterüknek ? Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Radiel mellett működött a korábban letelepedett Metzinger Márton festő, sőt rövid ideig Modet Emánuel ugyancsak fajansz-festő is, kiknek bizonyára eltérő jelzésük volt. Mert csakis így érthető, hogy ugyanazon forma egyező díszítéseit hol fekete, hol kék jelzéssel találjuk. S ha Radiel lenne a fekete T megjelölésű tárgyak egyedüli szerzője, akkor e jelzés használata csak az 1777-ben történt megjelenésével venné kezdetét. Már pedig a fekete jelzésű emlékanyagból immár olyan darabokat ismerünk, a* melyek sokkal előbbi időből, még Radiel tatai letelepedése előtt készültek. Ezek valószínűleg a legelső termékek közül valók, erre vall súlyosabb barokkos formájuk, az edény falának vastagsága, kissé elnagyolt kidolgozásuk, továbbá a roueni hatásokra visszavezethető motívum nehézkes rajza. A minta különben teljesen híven követi Holies hasonló díszítésű tárgyait. De nemcsak e sötétkék festésű roueni dísz, hanem nagy csodálkozásunkra a T mellett még Holies HP jelzését is megtaláljuk rajtuk. Itt egy rendkívül érdekes esettel találjuk magunkat szemben, mert a rajtuk látható holicsi és tatai jelzés hitelességéhez kétség nem férhet. Sajnos, Holies zür-zavaros betűjelzései még ma is megoldatlan problémaként állanak a gyártás történetében s így e jellegzetes holics-tatai közösséget dokumentáló darabok megfejtésénél csak feltevésekre vagyunk utalva. Elfogadható magyarázatot e kérdésben még nem kaptunk. Egy bizonyos, hogy e kérdéses s ritkaságszámbamenő tárgyak Holicsot és Tatát egyformán megjárták s csakis így kerülhetett rájuk a két gyár jelzése. Szerintünk az edények fehér mázukkal együtt Tatán készülhettek s ekkor kapták a T. jelzésüket. Innen azonban tovább kerülhettek Holicsra, hol roueni modorban átfestették és hitelesítették. Hogy miért és miképen kerülhettek e darabok Holicsra, arra talán a tatai gyár első, vagy második vajúdási ideje és egyéb körülmények adhatják meg a választ. Tudjuk, hogy alapításakor, 1758-ban Pfeiffer Sebestyén egy-két emberével együtt Holicsról érkezett Tatára s itt megindította az üzemet. Mint már említettük, az eredmény nem elégítette ki az alapítót, gróf Esterházy Józsefet s ezért az üzem működését be is szüntette. Pfeiffer Sebestyén az itteni kudarc után ismét Holicsra tért vissza, de ugyanakkor magával vitte a még el nem adott, de itt készült fehérmázas edényeit is s azoknak díszítésére, festésére már csak Holicson került sor. Bár rajtuk volt Tata jelzése, a festéssel újabb holicsi megjelölést kaptak ezen edények. Az egyszer már T betűvel jelzett tárgyak mellé nyugodtan hozzáfesthették Holies jelét is, mert a tatai szignatúra még alig ment át a köztudatba. A készítmények mennyisége is jelentéktelen volt s még kevésbbé gondolhattak akkor a tatai gyár újbóli megindítására. Holies és Pfeiffer nevének kezdőbetűje látszólag igazolják is e meglehetősen gyakori holicsi jelzés megoldását. S nem
