KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

IV. Az allegorikus részletképsorozat

- 62 egészen rövid, egymástól független esemény csoportosul minden szereplő körül, amelynek a halálra vonatkozólag szimbolikus jelentése is van a reális, valódi értelmezhetőség mellett. Ezeknek a kis eseményeknek a keretébe a Halált úgy állította be Kugler, hogy olyan alakba öltöztette, amely a szereplő élő kettős (egy reális és egy szimbolikus) értelmű törekvéseit egészen más irányban, a reális értelemnek megfelelően látszik kielégíteni, valójában azonban a szimbolikus, a meghalás folyamatára érthető cselekvés szolgálatában áll : a leány szerelmesét várja (III.), a Halál tehát a szerelmes képében jelenik meg és citerázva, énekelve elaltatja (örökre) őt; a vándort (IV.), aki még igen messze van attól a fogadótol, amelyben ma meg keli hálnia, a megjelenő Halál a minden ember számára nyitva álló „fogadóba" vezeti. E különösen jellegzetes két jelenet mellett a többi is személytelen alanyoknak allegorikus jelentésű cselekvése körül csoportosul : a gyermek (I.) a mezőn játszadozik és virágot szed ; ekkor egy jóbarátját látja közeledni, „einen schönen Gesellen", aki ma vele fog játszani, aki őt olyan országba fogja vezetni, ahol a játék sohasem szűnik meg többé ; ez a Halál. Az ifjú (II), aki napnyugtáig a párviadalban gyakorolta magát, még egy ellenfelét látja közeledni, — aki azonban legyőzhetetlen, — a Halált. A tivornyázó legénynek (IV.) cimborája a Halál lesz (mint később Bierbaumnál). Végül az orvosért könyörgő beteget (VI.) könyörtelenül a másvilágra való utalással gyógyítja meg. miután bűneiért szemrehányásokat tett neki. A műfaj, amelyet Kugler a hat tisztán allegorikus jelenet összefűzésével megalapított, nem fejlődött tovább ily tisztán és önállóan. Frey haláltáncában az allegorikus részletképsorozat megnemesedett ugyan, de már egyéb motívumokkal keveredve. Az allegorikus részletképsorozat, amely Magyarországon nem talált utánzásra (minthogy minden realitás hiányzott belőle és több-kevesebb szentimentális ízléstelenséget vett fel), nem volt felesleges képződmény, mert ép akkor, amidőn az everymanhaláltánc és a halott-tánc keveredése megindult, amidőn a valószerűbb kifejezés úttöiői megjelentek, bizonyos reakciót képviselve megőrizte a rohamosan továbbfejlődő haláltánc számára a szimbolizmus mélységeit. A Kuglerés Frey-féle haláltáncnak kétségtelen hatásai közé tartozik az is, hogy a modern egyetemes haláltáncfogalom keretében annyi mély (az életből vett) szimbólum lép fel. Az allegorikus részletképsorozatot elvileg a legtisztább formájában annak újabb képzőművészeti feldolgozásában, közismert illusztrációs könyvek lapjain találjuk meg (v. ö. a róluk szóló fejezetet e kötet végén). 2. Kevert műfaji elemek A már többször emlegetett Adolf Frey nek Totentanz (Aarau. 1895) című műve legnagyobbrészt allegorikus jeleneteket sorakoztat fel. Ezek közé azonban a modern haláltánc egynéhány újabb műfaji sajátságát vegyíti. Huszonegy jelenete, amelyek egybefűzésének célja az egyetemes emberi mulandóság ily drámaiasan és csattánósan jelenetező formában való minél ideálisabb és költőibb kifejezése, vagyis az allegória valószerűsítése, mindenesetre tevékeny szerepet játszott egyes motívumok fennmaradásának, köztudati rögzítésének lehetőségében. E jelentőséget a motívumok részletes elemzésével kívánjuk bizonyítani. 1. Vor meiner Kammerthür. (3 I.) Az első költemény jelenetéről már szólottunk. A Halál az ajtó elölt strázsál. Ez is szimbolikus beállítás, amely a „Hatálfiak" műfaji variációjának tekinthető. 2. .Am Anfang" (7—8. I ). Az Úr elvonultatja maga elölt az összes teremtményekel és gyönyörködik a teremlés munkájában. „Und misst und überdenkt — noch bebt der Drang Der Schöpferlust in ihm — sein Werk und lauscht Dein steten Wechselsang des Wogenschlages.' Minden angyal dicséri az Istent s csak egy, a sápadt, félelmes és büszke Halál nem talál dicsérő szól a teremlés számára. „Vergisst Du mich ? mich, den Du nicht geschaffen ? Ich stürze in den Staub, was Dir gelang I Du magst erfinden, schaffen und gestalten, Doch meine Hand wirst Du nicht niederhalten Mein ewig Amt ist Würgen und Enlraffen." Ez voltakép Jób könyvének, a német miszteriumdrámáknak, a Faustnak és Az ember tragédiájának bevezető jelenete. Lucifer, ill. Mephislofeles helyébe a Halál-ördög személyi rokonság alapján a Halál lépett. Ő lesz az a gonosz szellem, aki az Úrral szembeszáll. Ime, mi lelt az everyman halálalakból, aki eredetileg az Úr követje volt és hű szolgája, aki lelkiismeretesen járt el hivatásában I Ez a jellem-elváltozás csakis a germán halott-tánc egyik alfajának hatása alatt jöhetett létre. A germán Halál, mint Quälgeist, egy kárhozolt ember lelkével vált azonossá, aki ezentúl isteni átokkal súitva kénytelen a földön tartózkodni és az Űr ellen harcolni. Küzdelmében és az émberek pusztításában azonban mérnem talál örömei, mert belátja, hogy nem éri el célját. Alakja tehát tragikus. Ezt a motívumot Frey Bechsteinlől vehette át, akinek halálláncújításaira még visszatérünk. • 3. „Vor der Schlacht" (11. I.). Két ország (valószínűleg Németország és Franciaország) halárvidékén ül a Halál egy szirten. Hatalmas csonlvázalakja beárnyékolja a két országol. Mészfehér koponyáján lóherekoszorú, kezében kasza van. Míg ezt szorgalmasan köszörülgeti. a sziporkázó acélpenge szikrái villámként gyújtják fel a két nép már úgyis feszüli kedélyéi. S lent a völgyekben harcszomjas seregek törnek egymásra. 4. Abendmahl (15. I ). A költőnek ifjúkori barátja hazafelé tart. Az úton hozzászegődik a fehér úliruhába öltözött „vándor", a Halál, aki azután az igazi otthonába vezeti őt. Itt tehát a Halál ép oly allegorikus cselekedet alanya, mint Kugler haláltáncának vándorjelenetében. Ha azonban jól megfigyeljük, nem az everyman-halálalak szerepel e költeményben, mint Kuglernél, hanem a Bechstein-féle „Wanderer", akiről még részletesebben is szólunk. 5. .Thalfahrt" (191.1.). A zúgó hóviharban egyszerre megjelenik a Halál koporsón a völgybe alólovagolva. „Da sass der Tod auf einem Sarg, gleich wie Der Reiler auf der Mähre sitzt. Aus einem Risse Hing, grob gefaltet und von rohem Linnen. Der Ärmel eines Leichenhernds ; draus starrte Die steife, wachsern gelbe Älplerhand. Mit den entfleischten Fersen steuerte Der Tod den Sarg und schoss blitzschnell zu Thal." Ez, mikép a 3. jelenet, nem ábrázolja egy ember halálát s mégis haláltánc, mert a modern haláítánckritériumok szerint drámaiasan, jelenben lefolyó cselekvény keretében, költői öncélból szerepelteti a halálalakot. Sőt a korfejlődés megfelelő fokát is képviseli, mert a germán Quälgeist-