KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

IV. Az allegorikus részletképsorozat

- 63 halélt jelenili meg ; bár ez a germán Halál a harmadik jelenetben az ismert népének everyman-halálalakjól vette fel, aki mint az Úr kertésze, kertje virágait, az embereket, gyomlálja, sőt ki is tépi, ill. egy másik kertbe, a túlvilág kertjébe ülteti át.

1 Es ist ein Schnitler heisst der Tod. der hat Gewalt vom Höchsten Gott, heul wetzt er das Messer

; es schneid't schon viel besser, bald wird er drein schneiden" . . ,

2 Az „alp"-szerű halálalak koporsólöva már azért is érdekli a magyar irodalmat, mert Ady egy versében („Az én koporsóparipám") ugyanez a motívum jut kifejezésre ; bár Adynál maga a költő lovagol saját koporsóján. 6. „Der Meisterschuss" (23—24. I.). Egy kisvárosi lövöldében nagy verseny volt. Most épen az áldomást isszák. Aki a céltáblát felülvizsgálta és a lövések helyességének a fokát mulatta, az is kibúvik helyéről, hogy itallal üdítse magét. Egy odatámasztott puska eldűl és elsül: s a vadász holtan rogy össze. A Halál hirtelen magára kapja egy lövész vörös ingét és úgy megy oda a halotthoz, megszorítja a torkát. Majd gúnyosan vigyorogva így szól: „Das ist der beste Schuss vom Tag I" A Halál itt mások számára felismerhetetlenül jelenik meg. vadászruhába öllözve. A jelenei azonban a modernebb halálláncnak átmeneti alfajából került ide a tiszta allegorikus részletképsorozatba. Nem a Halál öli meg a vadászt, hanem a véletlen, és a Halál helybenhagyja, mintegy megerősíti, mert számára biztosította a lövészverseny legnagyobb eredményét, mely egy ember életét juttatta karmai közé. A mulatozó Halál: régi motívum. 7. „Der Pilgrim" (27—28. I.). A következő jelenet is többé-kevésbbé allegorikusán van kidolgozva. A szimbolikus helyzet célja, hogy a Halál alakját megjellegezze. A halál egy nagy harcnak az évfordulóján megjelenik a harctéri temető csontházában, hol a koponyák fel vannak halmozva és „vándorbotjával" turkál közöttük. Vigyorgó arckifejezése mutatja, hogy mennyire óhajt újabb háború idején, újabb és gazdagabb aratásban részesülni. A Halál ilt nem valakinek a megölése miatt jelenik meg. Jelleme nem az everyman-halálalaké, hanem Bechstein „Vándoráé", akinek minden pillanatban, még akkor is, midőn nem akad munkája, az öldöklésen jár az esze. 8. „Das Flämmchen" (31. I.). A gyermek halálosan beteg. Öreg atyja gondlerhes arccal áll ágya mellett és keze halódó pulzusát fogja. Az ablak nyitva van. A tavaszi, virágos kert szökőkútja mellett eg> szőke, szép ifjú áll, kezében mécsei tartva, amelynek lángját ki akarja oltani. Amint az ifjú erősebben, vagy gyengébben fúj a mécsre, a láng gyengébben vagy erősebben ég. Ez a jelenet a halódó ifjúságot akarja szimbolizálni. A szimbólum a Grimm-mese Gevaller-Tod jónak öntudatlan hatása alatt áll, aki az embert szintén úgy öli meg, hogy csupa pajkosságból, vagy durcás bosszúvágyból kioltja gyertyáját. A szép ifjú képében fellépő Halál a Lessing-féle klasszikus Halálalak. 9. „Der Maler" (35—36. I.). Az előbbi allegorikus jelenetnek variánsa ez is : a festő egy képet fest, amelyen egy szép ifjú egy útszéli padon ülő öregnek egyik karját egyik kezével megragadja, míg a másikkal egy fáklyát olt el. Ezalatt a festő öreg édesatyja lassan elszenderül és meghal. Íme a szimbólum vonatkozása a valósággal. 10. „Die Dohle" (39—40 ). Az Alpesekben nagy hózivatar van. Egy erdei fenyő hóból kiálló ágain egy öreg csóka gubbaszt és alszik. Elmegy mellette a Halál és meg akarja ijeszteni. Ebben a pillanatban éles fütty hasítja ót a mély völgyben a levegői. Az alagútból ép most robog elő egy gyorsvonat a kísérteties homályban vörösen fénylő hosszú sor ablakával és zakatoló kerekeivel. A Halál arcán hirtelen kedélyvóltozás mulatja, hogy valami váratlanul elmés dolog jutott eszébe. Erősen megrázza a fát, a csóka leesik és szárnyóval ügyetlenül veri a havat. A fa megmozdulásával megindul a nagy hólömeg is lefelé. Mindig gyorsabban csúszik lefelé. Mire dübörögve 1 V. ö.: Andersen's sämmlliche Märchen : H. Denhardt, Leipzig. Reclam. 1. 491. Die Geschichte einer Mutter c. meséjét. 2 Kluge : Auswahl. 476. I. Der Schnitler Tod. leér, a vonal épen alája kerül és pozdorjává zúzódik. A sok halottnak megörül a Halál : „Der Tod reibt sich veignügt die Knochenhände Und johlt, dass es von Fels zu Felsen schrielt : „Ich hätte das gethan ? Die Dohle that's I" Und tanzt und freut sich wie ein Gassenbube." Mint Liliencron (Blitzzug). Frey is a jelenkor viszonyai közé állítja a Halált, aki itt egy jelenkori, kényelmes közlekedési eszközzel dacol, a vonattal. A vonathasonlalokra még visszatérünk. A halál-alak ismét germán „Alp"-szerű jellemmel van felruházva ; rakoncátlan és neveletlen, mindig a véres kimenetelű csínyeken töri a fejét és kárörvendő gúnnyal nézi a pusztulást, amelyet ilt sem ő okoz közvetlenül. hanem a hólavina állal közvetve. 11. „

Altes Glasgemälde" (43—44. I.). Egy régi üvegfestményen egy ifjú énekel és a Halál lilinkózik. Allegorikus kép. 12. „Die Maske" (47—48. I.). Amint már említettük, a költő itt az emberre jellemző allegórikus helyzetet ábrázolja : mikor a Halál a hiú ember álarcát leveszi, „sápadt semmiség" meredezik ki alóla. 13. „Der Kelch" (51—52. 1.). Egy szövelkezel elnöke nagy lakomát rendez. Végigjárja a véndegekel és sorra koccint velük. Mikor visszatér helyére, egy csonlkezet lát feléje nyúlni, amely egy igen vékony üvegserleget tart, hogy vele is koccintson. Az elnök szédülni kezd s érzi, hogy a halál az ő homlokához üli a poharat, amely darabokba törik. Az elnök halva rogy össze. Allegórikus beállítás, amely a koccintó Halálban és az összetörő serlegben a meghalást szimbolizálja. 15. „Der Ersehnte" (59 1).Szimbolikus értelmű jelenet. amelyben egy beteg a Halólt óhajtja, aki meg is jelenik és álomra csukja le a fáradt ember szemeit. 16. „Nachtschnellzug im Wald" (63. 1.) Ismét a vonalról vett hasonlat. A halál szívesen tartózkodik a vonaton és alig várja, hogy szerencsétlenséget idézhessen elő. Művészi gondolat a vonat veszedelmes útját úgy jellemezni, hogy a Halál alszik rajta : „Schwehll und loht die Lichtung Vornher, erdenfahl und hager, Auf dem russbehangnen Lager Lehnt der Tod, vom Schlaf befangen Und der Thau netzt ihm die Wangen." 17. „Das Kinderfest" (67—68. I.). Az „örök vándor", a Halál ép a harctérről jön, amidőn egy csoport körben táncoló kisgyermekkel találkozik. Minthogy ezek még fiatalok és éretlenek a halólra, elfogja őt a vágy, szelíddé és ártatlanná lenni. Fáj egyedülléte is ; mert a sok halandó között csak ő a halhatatlan. Táncolni szeretne ő is, mint a gyermekek, gondtalanul. Doch wer Tanzt mit ihm, der ewig einsam ist ? Also knixt er leicht vor seiner Sense, Fassl sie und, die Füsse zierlich setzend, Tanzt er selbstvergessen auf und nieder." A tragikus hangulatú germán Halál és az everyman-halálalak keveréke ez allegórikus keretben. 18. „Waldgang" (71. I.). A Halál itt is csak azért jelenik meg, hogy egy szimbólikus jellemvonós keretében a maga egyéniségét megjellemezze. A költő épen az erdőben sétál, amidőn erdőkerülőnek öltözve, sötéten vigyorogva, elhalad mellette a Halál. 19. „Bergpredigt" (75—76. I.). Amint az allegórikus részletképsorozat műfaji jellege megkívánja, Bechstein „Wanderer"-je itt sem azért lép fel, hogy öljön, hanem csak azért, hogy mi őt egy allegórikus jelentésű keretben szemlélve valamely érdekes oldaláról ismerjük meg. A szimbólikus helyzet mint valóság szintén a költői cél önkifejlőzésére való törekvést elégíti ki. A pap a hegyi beszédet magyarázza, amidőn egy sötét tekintetű vándor megjelenik a templomajlóban és leül egy székbe, állót a botjóra támasztva. Mikor a pap azt mondja : „Ubi est mors stimulus tuus" ? akkor a Halál, — mert a vándor maga a Halál, — gúnyosan és kétértelműén mosolyogva elmegy. 20. „Das Schlummerlied" (79. I.). Ismét teljesen allegórikus. Egy hajadon egy szökőkút szélén ülve alszik. Megjelenik a Halál és zörgő fuvoláján szép altatónótát játszik, amely a leányt örökre elaltatja. 21. „Und also in Ewigkeit..." (83—84. 1.). így fejezi be Frey a haláltáncát. Ez a hosszú sor nem fejező-