KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

III. A germán jellegű haláltánc műfajai

- 56 rokonságot mutatnak, mégsem állíthatjuk a közvetlen kapcsolatot. Vörösmarty képzelete mindenesetre átalakította és megsemmisítette a kapott benyomásokat, úgyhogy azok már közelebb állanak az eredetiséghez, mint az utánzathoz, vagy épen másolathoz, Vörösmarty felfogásához hasonlót vet fel Ady is. „A menekülő Elet" (1912) c. versében, amelyet az Élet-Halál rangviták csoportjába kell sorolnunk, az Életet „piciny életek" és a Halált „darabnyi halálok" követik. Itt is a „több halál" fogalma jut kifejezésre. A „Halálfiak eszméjét a német irodalomban Bechstein vetette fel legelőször (1831). „Aufwärts aus der Grabesenge 1" éneklik a „halálangyalok" az 5. költeményben, s nevük itt: „Die Todesengel". A Holbein-féle 5. képnek ez volt a címe : „Gebein aller menschen." Bechstein itt az összes emberek csontvázalakjában halottakat szerepeltet,, akik a sírból jőnek fel, de akik szintén az everyman-halálalak jellemvonásait vették fel. „Was auf Erden auch bestehe, Sinkt und bricht im bangen Wehe, Rufen wir ihm zu : Vergehe !" Már Ádámot is ezek a gonosz lelkek, a „halálangyalok", a magyar fogalom szerint a „halálfiak" ölték meg: „Wie der Erste uns verfallen, . . . Keinen werden wir verschonen. Nicht in Hütten, nicht auf Thronen . . ."! A Halálnak szolgáló halottak e különös hatalma és működése a német irodalomban ritka. Bechstein művén kívül Frey haláltáncában is felismerhető.

1 A költeménysorozat első jelenete :

2 „Vor meiner Kammerthür." „Vor meiner Kammerthür Ein Tritt geht hin und wieder, Ein Bleicher hält die Wacht, Schreitet auf und nieder." Itt ugyan egy Halálról van szó, de a mélyebb értelem a „több Halált" hozza eszünkbe. A költő ajtaja előtt a Halál strázsál. Ezzel akarta Frey kifejezni azt a tényt, hogy az emberre mindég és mindenhol ott leselkedik a Halál. Ha tehát minden ember háza előtt egy Halál jár fel-alá, akkor ez nem a Bechstein-féle „Wanderer", akinek a „halálangyalok",a „harag" (Bechstein 13.), „bosszú", „irigység", „iszákosság', „érzékiség" és a „betegségek" segítenek és szolgálnak, hanem egy halott-halál, akinek kötelessége azt az egy embert szemmeltartani és őrizni, aki reá van bízva. 1 Totentonz. Aarau. 1895. 2 3. 1. Babits Mihálynak „Herceg, hátha megjön a tét is!" (1908—191!) c. versciklusában (B. M. Versek. 1902 — 1927. Bp. Athenaeum. 87—88 lap: „Haláltánc") egy téli éjszakán vízióban jelenik meg a költőnek a Halál, életének „régi réme", aki azonban úgy jön, mint mikor „a sírból kel a holt". A „zörgő-csontú" Halál tehát itt is egy halolt, aki még hozzá a költőnek „lelke puszta táján" „élve trónol". Ez a halott-haléi maga az everyman-halálalak. mert „szeretője" ez a „régi csont" a léleknek. Babits a tánc fogalmát is ide kapcsolja, mert a Halál, ez „a rossz madár", ez a kísértet, leveti lepedőjét és járja táncát. Frey beállítása is távol áll attól a műfaji határozottságtól, amelyet a különleges magyar helyzet teremtett meg. 5. A germán Halál a „wüetent heer" élén Amit Vörösmartynál úgy állapítottunk meg, hogy a „Halálfiaknak" anyja van, az Bechsteinnél úgy talált alkalmazást, hogy a Halál ura és vezetője lesz azoknak a halottaknak, akik neki szolgálnak. S míg eddig a Halál akkor is everyman-halálalak maradt, midőn a germán halott-mondák halott-szerepeit öltötte magára, azaz a halottak is az everyman-halálalak vonásait vették fel, most a Halál megszűnik everyman-halálalak lenni és minta „wüetent heer", az öldöklő „halálfiak vezetője", maga is germán gonoszszellemmé, „Quálgeistté" lesz, aki a „Wilder Jäger" személyével válik azonossá. Ezentúl a Halál a halottakkal együtt a barlangokban lakik, sírokból támad fel s velük együtt száguldja be a világot és az ő segítségükkel öldökli az embereket. A Halál és a hatalma alatt álló „wüetent heer" szintén vonzza az embereket titkos kényszerrel, mint a germán halottak is, amidőn az erdőn keresztül hajtatnak. Sőt miként a „Wilder Jäger"-t átok űzi, a „germán Halál" is szerencsétlen, tragikus személy, aki csak átok miatt bolyong végig a világon, aki nem talál örömöt az öldöklésben, aki már maga is szeretne meghalni, de nem lehet. Már fentebb is említettük, hogy a 31 Bechsíem-költeményben a Halál mint a halottak ura lép fel. Előtte mint királyuk előtt vonulnak fel a tenger halottai. A 13. jelenetben (Der Kurfürst) a Halál elküldi a világra az ő szolgáit. Ezek elrepülnek a világ felett, mint a „wüetent heer", mindenféle alakot öltve magukra, elbújnak az ember szeme elöl és reátörnek, midőn nem is sejti. Vonulásukat zúgás kiséri. „Sie rauschen, flattern über Land und Meer; Sie hüllen oft in Blumenduft sich ein ; Sie glühn verlockend oft im Freudenwein ; Wer zählt die bleiche fürchterliche Schaar, Die schon vom Anbeginn gehorsam war Dem dunkeln König, und ihm dient so gern Wie Mörderbanden ihrem Oberherrn ?" Itt nyilvánvaló az utalás a „wüetent heer"-re, a vonuló halottakra, akiknek vezetője a „HalálQuälgeist." A „Wilder Jäger" belovagolta a hegységeket ; a magas hegyekről hirtelen lecsapott a völgyekbe, hogy megrémítse azok lakóit. Ez a kép a Halál alakját is jellemzővé teszi. Frey 5. Thalfahrt c. költeményében a Halál koporsón lovagolva száguld végig a völgyön. Alakja itt a germán mitológia rosszindulatú törpéjével kapcsolódik egybe, hiszen Frey úgy jellemzi a Halál csontkezét : „Die steife, wachsern gelbe Älplerhand." Ő tehát a Halál modern germán megjelenésében a germán Alp-nak az alakját és jellemző tulajdonságait látta. A halottak vezetője a Halál Frey 21. költeményében is, de nem a germán gonosz szel-