KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

III. A germán jellegű haláltánc műfajai

— 54 Nagy lakodalmat, víg mulatságot rendeznek egy gazdag ember házában. ..És a halál Nem nyugszik a sír fenekén, Oly hangos a nász-zengemény. Halál ! „Ki kél fel a sirok közül ?" kérdi egy vendég, aki a nyugodni nem tudó Halált látja közeledni. Majd midőn észreveszi komor hangulatát, buzdítja, hogy tegye le búját és vegyen részt a nászünnepélyen. Hagyja a halottakat nyugodni, akik már meghaltak és vegyüljön a víg élők közé. Egy másik vendég borozgatásra, ismét másik szerelmeskedésre csalogatja a sötét vendéget. Ő azonban, akit „sem dalszó, sem gazdag asztal, sem bor, barátság nem vigasztal", csak némán áll és hidegen s csak csonlarca árulja el a szenvedélyek csatáit. Végül lecsendesíti a rivalgó násznépet és egy regét mond el neki. Egyszer volt egy boldog pár. Az asszony szép volt, a férj hű. Egy alkalommal a férj messze országba távozott és a feleség hűtlenné lett. A titkos bűnök híre a férj fülébe jutott, aki nagy dühhel hazafelé tartott. Útközben orgyilkos vetett véget életének s így a fiatal nő megmenekült megérdemelt büntetésétől. A gyászév elmultával az özvegy a gyilkoshoz ment fele-, ségül. Eleinte boldogan élt az új pár, de a féltékenység csakhamar tönkretett mindent. A férj sötét lebújokban bor és kéjhölgyek között töltötte napjait, míg saját felesége kéjhölgynek öltözve mérget nem adott be neki. Ezután a „Halál" a nászünnep ünnepeltjéhez, az özvegyhez így szól ; „Mérged nem volt elég erős; Itt áll a gyilkos, itt a hős 1 Szerelmedért Megöltem első férjedet; De bűnömért Kezedből ittam vesztemet. Nézz meg, mivé lett szeretőd ; Nincs szer, mely meggyógyítsa öt. Mérged nekem halólt adott; Te menj s öleld a vérpadot." Ezután a „Halál" a sírjóhoz vánszorog. lit tehát a megölt kedves holtteste, csontváza jő elő sírjából és szemére veti volt feleségének bűneit. A szereplő csontváz nyilván halottat ábrázol, Vörösmarty mégis „Halál"-nak nevezi, amidőn a mulatozók közé lép. A germán mondai elemek haláltáncának ez az alfaja, amelyben a Halál egy halott alakját veszi fel, meglehetős ritka jelenség s nem érdektelen, hogy épen a magyar irodalomban van képviselője. Ennek okát talán abban kell keresnünk, hogy a Halálnak halottszerepe azon a régi kettősségen alapszik, amely a középkori haláltáncban is szerepelt: a csontvázalakokat egyszer halottaknak, másszor Halálnak nézte a köztudat. Ez a felfogás és fogalomingadozás nálunk az everyman-halálfogalom javára könynyebben tudott gyökeret verni, mint a német irodalomban, minthogy nálunk folytatólagos és logikus haláltáncfejlődés nem kisérhető nyomon. Azért nálunk az aránylag ritka jelenségű műfajnak a magyar helyzet alkalmasságának megfelelően tisztább képviselője van, mint a német irodalomban, hol e műfajú változat csak egyes művekben lappang öntudatlanul, míg Vörösmartynál egy egész költeményre nyomta reá bélyegét létrehozó hatással. A német irodalom effajta művei közül csak Bechstein 16. költeménye áll legközelebb a Halál halottszerepének műfaji jellegéhez, míg a többi német mű csak halványan és szinte bennfoglalóan dolgozza azt fel

1,: PI. Frey, Toller, stb. A magyar irodalomban, amely 1510 óta halottakról szóló germán mondát nem dolgozott fel s amely a protestantizmus terjedésével a protestáns énekek tiszta halálelmélkedéseiből táplálkozott

2, a tiszta everyman-halálfelfogás lett általánossá; a mi iróink tehát sokkal inkább voltak hajlandók még a halottakat is a Halál fogalmával azonosítani, mint a németek. A németeknél már a középkori haláltánc keletkezését is többek között a halál-halott fogalomingadozás idézte elő. Nálunk ez ingadozás csak a XIX. század elején lép fel s a tiszta everyman-halálalak fogalma nálunk lehetetlenné tette a haláltánckép ábrázolási módját. Ami képünk pedig akad, az nem eredeti és önálló, hanem külföldi utánzat. A germán mondák halottjának szerepébe öltözött Halálalak előbbi fejtegetésünk .alapján elsősorban magyar gondolat lehetett.

! Vörösmarty tiszta everyman-halálfelfogása a Halottat is everyman-halálalaknak keresztelte e). Vörösmarty Az özvegy cimű költeménye" egyiké azon ritka magyar műveknek, amelyelígermán halottmondát dolgoztak-vát az eredeti magyar halálfelfogás keretében. 4. A „halálfiak" mint germán bosszulószellemek Említettük már, hogy a Holbein-képek a germán haláltáncnak egy további fejlődési formáját alapították meg, a „halálfiak' -nak, mint gonosz szellemeknek germán ábrázolását. Holbein legtöbb képén ott van a halál. Szerepel minden rendfokozat és életviszony keretében. Ez azt a felfogást keltette életre, hogy a Halál mindenkinél, mindég és mindenhol ott van. Sőt több halálalak él, akik mindegyikére egy-egy ember van bízvaj így minden embernek megvan a maga „Hulál"-ja, aki mindég ott áll mellette és mindennapi éle'ét lényegesen befolyásoljcuJ Ennek a beállításnak első képviselője Vörösmarty.

3 A Délszigetben Hadadúr épen Szűdelit keresi, amidőn a Halál barlangjára talál Egy „életemésztő sírnak fenekén, rossz ebédnél lelte Halálfit", „Melly őt, fusson bár, valahára eléri bizonnyal". Ez a halálalak voltaképen halott, hiszen barlangban lakik, sőt germán gonosz szellem, mert „Mind a többi Halál, országos népek ölői, Száguldva kimentenek a nagy, messze [világra S ezt hagyták egyedül, hogy az egynek , [lenne halála." E felfogás szerint tehát nem egy Halál van, 1 Bessenyei Ágis tragédiájában jelenik meg Ágis szelleme, ez azonban ott valószínűleg Shakespeare-hatás. 2 S ezek ennyiben a műíaj létrejöttében közreműködtek. 3 Délsziget. 1826. Remekírók 23. II. 235. 9. 1.