KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

III. A germán jellegű haláltánc műfajai

hanem „Halálok"} „Halálfiak", akik — miként a germán mitológia gonosz szellemei — tömegesen laknak valamely hegyüregben, honnét időnként eltávozva, az egész világot bejárják és pusztítják. Ez a motívum feltétlenül megegyezik a „wüetent heer" és a „Wodensberg" vonatkozásainak. Hogyan lehet tehát mégis, hogy Vörösmarty halálalakokat Iát e germán szellemekben ? Csakis a magyar köztudatban meggyökeresedett everyman-felfogás által. Mikor a germán halottak mondái nálunk az irodalmi körökben is ismeretessé váltak, — a népköltészet már jóval Vörösmarty előtt is foglalkozott velük, — Vörösmarty azonosította szereplőiket az everyman-halálalakkal. .Minden halott Halállá lesz; minden halott felveszi a halálalak vonásait, kivéve az egyetemessége^? t. i. a halott-halálalak nem „Halál"-ja minden embernek, hanem csak egynek, aki számára rendeltetett. A halott-halál tehát megtartotta a germán halottaknak azt a vonását, hogy azok az élővel, akit el akarnak ragadni, szoros viszonyban, valami határozott kapcsolatban állanak (pl. a halott vőlegény és menyasszonya ; a csúfolódó élő). A halott-halál is konkrét kapcsolatba jut az emberrel, aki mellé ő ki van rendelve. A halott-halál csak egy embert ö,l meg; azt, akinek a felülvigyázatát az Úristen reábízta. Ez az egy emberre szóló megbízatás az a kapcsolat, amelyben a halott-halál az élővel egyesül. Az a Halál, aki Hadadúr számára van predestinálva, voltaképen halott, hiszen leírásának egyes vonásai a halottakra, egy hullára illenek : „Szája kajánságtól vala halványkékre beszegve, És csak alig takará sorait gyér barna fogának." Ez tehát hulla, amelynek fogait még kéklő, szederjes ajak fedi. Vörösmarty jellemrajza azonban nem logikus, mert a halott teljesen az everyman-halálalak jellegét ölti. „Ült pedig anyja setét fészkén a sárga [Halálfi Némán és siketen. Némán, hogy meg ne [beszélje Senkinek is végét, siketen, hogy sírni ne [hallja A nyavalyák fiait s ha dicsőt kell rontani, [meg ne Lágyuljon ..." Ez a rajz nemcsak Horatius „paliida mors"-ának alakjára illik reá, hanem az everyman-halálalakra is. amelyet Henricus Kornmannus így ír le

1 művének „De pictura et effigie mortis" c. fejezetében épen Horatius említett kifejezésével kapcsolatban : „pingitur. . . Sine oculis qvia non respicit ullius dignitatem . . . Sine auribus pingitur, qvia nullae preces, nullae supplicationes qvidqvam valent contra furorem ejus." Vörösmarty fent idézett leírásából még az is világossá válik, hogy itt a Hadadúr mellé rendelt „Halálfi" nak anyja nem más, mint az everyman-halálalak. 1 Opera curiosa. Pars VII. Cap. LXXV11, Vörösmarty erőteljes haláljellemzése különösen a következő sorokban válik művésziessé : „Pisla világ bolygott szeme mély üregében, [erőtlen Csontai zörgöttek lélekborzasztva, ha [mozdult, S gyászos enyészet volt vállára kerítve [palástul. Teteme váz, szive kő, horgas keze fojta[ni termett." A Halál kéj/eleg a saját kegyetlenségében ; ami az everyman-halálalakkal szemben teljesen Vörösmarty újításéuN Ebben még Bechsteint is megelőzte. „Most is játékból abban gyakorolta hataltmát ; Fojtogatá még a levegőt is, ..." Vörösmarty halott-halálalakja emberi életet él : éhes lesz. Étele a föld. Ez a beállítás is Vörösmartynál lép fel legelőször. „Éhes lőn az alatt, lebukott térdére, s [marokkal Ette föl a sanyarú földel..." Jellemző, hogy miként a magyar „Comico-tragédia" halálalakja, úgy a Délsziget „Halálfia" is parancsol a betegségeknek. Ezek és az emberi élet egyéb szerencsétlenségei az ő szolgái és segítőtársai; az ifjúkor első vétkei, tobzódás, a szerencsétlen sors, a kínok, az éhség, szomjúság, az irigység, szégyen stb. mind ott tartózkodnak a „Halálfi" barlangjában, hogy mindég rendelkezésére állhassanak. Hadadúr buzogánnyal leüti a „Halálfit" és egy ihszalagkötelet a nyakára hurkolva magával viszi. Útközben egy fiatal oroszlán is csatlakozik hozzá. Hadadúr egy nagy fa törzséhez köti ellenfelét és elalszik. Közben a szellő megszólaltatja sípját. Hangja Szűdelit ismét előcsalja. Amidőn a „Halálfi" meglátja a szép leányt, elveszi lelkét és az holtan rogy össze. Míg „Halálfi" a csontmarkába szorítja és megvigyorogja az isteni szépségű lelket, a kis oroszlán megtámadja. Hadadúr felébred és könyörög a „Halálfi"-nak, hogy adja vissza a leánynak a lelket; de az süketen és visszataszítóan tovább fojtogatja zsákmányát. Hadadúr erre megtámadja és három nap és éjjel viaskodik vele, míg végre „Halálfi" „összerogyott rossz csontjaival." Hadadúr visszaadja Szűdelinek a lelkét és az új életre kel. Ez a jelenet megadja a gondolat eredetére is a kellő felvilágosítást. A régi görög monda szerint Sisyphusért Zeus is a Halált küldi, hogy vigye az alvilágba és így elnyerje 'megérdemelt büntetését (akárcsak Everyman). Sisyphus azonban megküzd a Halállal és erő\sen megkötözi; miként Hadadúr is megküzdött vele és megkötözte őt. Bár a görög monda

2 és a hasonló tartalmúr német népmese,

8 valamint Hadadúr harca a „Halálfi"-val, feltűnő 2 Peez V. : Ókori lexikon. Bp. 1904. II. 802, 1. 3 Spielhansel und der Tod.