KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

III. A germán jellegű haláltánc műfajai

győző hadvezér, a cipészinas, a dús, a megcsalt szerelmes, a párbajozó, a szemérmetlen ember csontváza nem azért merül fel a vízből s ismétli meg öngyilkosságát, hogy ezzel a különös motívummal bennünk tetszést keltsen. Arany az ifjú . kártyás öngyilkosságát két gyújtópontból világítja meg : a szerencsétlen kártyavesztésből és a halottak megjelenéséből. Pénzének elvesztése a fiú öngyilkossági gondolatait magyarázza, amelyek egymagukban talán mégsem birták volna arra, hogy éjjel a Margithídról a Dunába vesse magát. Az ifjú öngyilkosságának teljes megokolására használta fel Arany a „wüetent heer" motívumát. A halottak megjelenése ekkor sem objektív, hanem szubjektív ; az ifjú lelkének háborgását vízióban a külvilágba vetíti: Nő a veszélyes forgatag : Megérzi sodrát, hogy ragad. S nincs ellenállás e viharnak, — Széttörni a varázsgyűrűt Nincsen hatalma földi karnak." Ez voltaképen a „wüetent heer" motívuma, amely a germán mondának is lényeges vonása. A halottak szellemei ott is magukkal ragadják azt az élőt, aki útjukba áll, vagy aki zavarja imájukat, mulatságaikat. Amikor a toronyóra az egyórát elüti, akkor a halottak viszszasurrannak hullám-sírjukba, de az őket szemlélő élő is meghal. Ez a halott-tánc „varázsgyűrűje". Aranynál pszichológiailag válik megokolttá ez a sodró halottár, amely az ifjút a szinte öntudatlan és önkéntelen öngyilkosságra bírja. Arany János szerkesztő művészete itt is megnyilatkozik, amennyiben a halottjelenés romantikus motívumát sem pusztán és egyedül, szinte ok nélkül szerepelteti, hanem jelentékenyen befolyásoltatja általa a költemény főcselekvényét is. A halottmotívumok ily feldolgozása a külföldön is ritka jelenség.

1 A germán mondáknak megfelelően ma gyar halálfáncregényünkben, Berde Mária művében is a halott szerelmes jelenik meg (1924). Mister Foorte álmában, víziószerűen látja Ginevrát fehéren, sötét, élettelen szemekkel, fehér fátyolba takarva Madame Mercati szobájának ajtaján megjelenni. A halott leány azért a két rózsáért jött, amelyet Mercati a halott koporsójára szánt rózsacsokorból vett el. A halott megjelenése, nyugtalansága, amely az elveszett tárgy megkeresésére ösztökéli, szintén a germán mondavilágba vezet bennünket; természetesen megváltozott, modern formában, amelynek csak tudatalatti kapcsolata van az említett motívumokkal. A halott mondák legutolsó maradványát Ernst Toller : Die Wandlung, das Ringen eines Menschen

2 című drámájában találjuk meg.

3 A háborúban elesett katonák csontvázai hold1 Pl. a víz vonzóerejét, amely az alvó ifjút a vízbe csalja, Fr. Schiller is megénekli Wilhelm Tell elején a halászfiú dalában. V. ö. Goethe : Der Fischer. 2 1924. Potsdam. 3 Erste Station. Viertes Bild. 31-35. sütötte éjjel ismét feltámadnak a csatatér két drótsövénye között és körültáncolják egy tizenkétéves kis leány csontvázát, akit életükben bűneikkel megrontottak. A halottak, akik nem tudnak szabadulni bűneiktől, visszatérnek a földre és megismétlik bűnös tetteiket. így akarja a költő a „javíthatatan bűnök" korát élő jelen társadalmat jellemezni. 3. A Halál mint a halottmondák halott szereplője Az itt felsorolt halott-táncok főszereplői halottak voltak. Az idetartozó művek legtöbbnyire a tiszta germán jellegű népi mondán épültek fel. Ezeknek a mondáknak a szereplője néha nemcsak a germán halott, hanem a Halál is. Vannak olyan halott-tánc költemények, amelyekben a mondai halott helyébe a Halál lép és ugyanazt a cselekedetet viszi végbe, amelyet a ha lott végzett. E személyi változást már a Holbein-haláltáncban is felismerhetjük. Nem véletlen tehát, hogy éppen Rechstein, aki haláltánckölteményeiben teljesen Holbein képei nyomán dolgozott, kedvelte leginkább a költészeti haláltáncnak ezt a műfaját. A Bechstein-féle haláltánc (1831) 16. költeménye a Holbein-haláltánc 16. Der Edelmann képe nyomán készült. Bechstein elmondja ugyanazt, amit a kép is, de történetbe burkolva. Nála a kép címe : Der Graf. A gróf megölte valamikor a fivérét egy fa tövében. Egy alkalommal ismét ugyanarra a helyre téved, ahol bűntettét elkövette. A Halál, a félelmes vándor ekkor a meggyilkolt fivér képében feljő sírjából és párbajra hívja a grófot. A küzdelem addig tart, míg a gróf holtan össze nem rogy. Az esemény voltaképen germán mondai ízű. A megölt ellenfél, a megölt rokon, vagy testvér ismét feltámad sírjából és folytatja a küzdelmet addig, míg gyilkosán bosszút nem áll (Arany : Éjféli párbaj). E halott-táncok műfaji jellege tehát abban rejlik, hogy a Halál lép a germán halott helyébe. Gyengébb műfaji tisztaságban szerepel e motívum Bechstein 25. Die Greisin c. költeményében. Ez a 25. Holbein-képnek megfelelően (Dasz Altweyb) elmondja, hogy a Halál megragadja az öregasszonyt is, aki előtt egy csontváz táncol harangjátékot veregetve. Ez egymaga nem jelentene germán mondát, Bechstein azonban azzá tette, amidőn azt a kis mesét költötte hozzá, hogy abban a pillanatban, midőn a Halál az öregasszonyt tovaragdja, megjelenik ennek halott férje is, aki életében „Spielmann" volt s ezért harangjátékával segít a Halálnak az öregasszonyt a túlvilágra csalni. Feltűnően tiszta műfajú tökéletesség jellemzi Vörösmarty : Az özvegy c. költeményét.

4 4 1837. Remekírók: 22. kötet. 175. I.