KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
III. A germán jellegű haláltánc műfajai
találjuk a Romanzen IX. 1 költeményében. Toledóban Donna Clara a gazdag Don Fernandóhoz megy feleségül. A menyegző előestéjén megjelenik ablaka alatt volt vőlegénye, Don Ramiro. Donna Clara meghívja a lakodalomra. Másnap délben megjelenik Ramiro sötéten, fehér arccal, hideg kézzel ; körülötte hullaszag terjeng. Karjaiba veszi Donna Clara-t s ígéretéhez híven táncolni kezd vele'. Jó ideig táncolnak már és Donna Clara kéri volt vőlegényét, hogy engedje pihenni. De Ramiro csak folytatja a táncot. Clara könyörög ; de hiába. Végre a borzalomtól felsikoltva eltaszítja magától. Ramiro eltűnik és Clara sápadtan ül helyén. Csak vízió volt az egész. Délután hozzák hírül, hogy Don Ramiro ugyanazon órában meghalt. Goethe és Heine közvetítésével ezek a motívumok Zedlitz (1827) és Chamisso (1831) haláltánckölteményeiben újabb formában jelennek meg. Az ő költeményeik is a germán haláltánc csoportjában foglalnak helyet, de annak modernebb formájában, a halott-tánc-mondák egy további fejlődésállapotában, amelyet még részletesebben is tárgyalunk. Az újabban felmerülő halott-tánc-műfajok mellett a tiszta germán mondai alapon nyugvó műfajnak a halott-mondákon felépülő későbbi költeményekben is akad képviselője. Ide tartozik Beckstein (1831) haláltáncának 31. és 44. költeménye. Az utóbbit, amelyben a Halál a halottak nagy csapatát látja a földről felszállani, Madách Az ember tragédiájának londoni jelenetével kapcsolatban fogjuk tárgyalni. Az előbbit, mint Arany „Hídavatás" című balladájára előkészítő átmenetet, itt részletes vizsgálat tárgyává tesszük. A halál a hajótöröttek hajóroncsán száguld végig a tengeren : „Wie so der stille Schiffer (a Halál) einsam [fährt, Durchs Meer, durchs ungeheure, weite Meer, Da wars, als zog' ein schauerlicher Klang, Halb Wellenrauschen, halb ein murmelnder [Gesang, Weit übers Meer, erschütternd, fürchterlich, Der Schiffer sass im Kahn und sang ein [Lied für sich." A Halál énekének refrainje : „Ozean 1 Ozean!". A hatalmas „Wanderer" felszólítja a tenger mélységeiben elpusztult emberek szellemeit, hogy vonuljanak fel előtte díszmenetben, hiszen ő a halottak szellemeinek királya. A halottak felmerülnek a tenger hullámain és zúgva elsurrannak uruk, a Halál előtt. Ez a motívum a germán „wüetent heer"-re vezethető vissza, amely azcnban itt űjabb változattal kapcsolódott egybe; egy későbbi halott-tánc műfajjal, amelyben a Halál mint a germán mondák bosszuló szelleme a halottak vezetője lesz. 1 Junge Leiden c. 1816-1821.: 1837. kiad. 60. I. Und schwellender die hohen Wasserberge Vorüberrollten Särge über Särge, Und brausend brach aus Wolken der [Orkan Und schäumend schwoll die Flut, und [aufgebracht ; Und Leichen trieben an das Boot heran. Und Meergespenster tauchten aus der [Nacht." Ennek a motívumkapcsolatnak analógiája Arany János : Hídavatás 2 c. haláltánca (1877. augusztus 22). A halottak megjelenését közismert helyhez kapcsolja ugyan s ennélfogva a germán haláltánc későbbi műfajára hajlik át, mégis a tiszta germán motívumokat szerepelteti. Midőn egy ifjú, ki elkártyázla minden pénzét, az újonnan felavatott Margith ídra lép, a város tornyai ép az éjfélt ütik. Ez tehát a germán „wüetent heer" megjelenésének ideje. Fel is merülnek a vízből egymásután azok a halottak, akik valamikor magukat a vízbe vetve öngyilkosok lettek. Mindegyikük felmegy a hídra s már nem egyenkint, — „seregben Czikázva, némán ugranak, . . . Mint röpke hal a tengerekben ;. . .". stb. „Félkörben az öngyilkos tábor zúg fel s le, mint malomkerék." A vízből felszálló halottak gondolatát Bechstein-szerűen szerepelteti Arany. A kapcsolatot konkrét bizonyíték nem támogatja. A költemény egykét eleme Heinének már tárgyalt „halott-táncmotívumaira" emlékeztet. Már a körben táncoló „öngyilkos tábor" is mutat vonatkozásokat. Legjelentősebb azonban az, hogy Arany halottai sem magáért a puszta táncmulatságért támadnak fel, hanem azért, hogy meghallgassák társaik elbeszélését, akik a saját élettörténetüket mondják el. A halottak azzal mulattatják egymást, hogy bemutatják, miképen vetettek véget életöknek. S miként Heine panaszos halottainak elbeszélése után: „Da lachten die Geister", Arany halottai is megtapsolják a hídról leugrókat; sőt még biztatják is őket, hogy ne féljenek az ugrástól: „Taps várja" „bátran öregem 1". Aranynál is, mint Madáchnál, minden halott elmondja röviden a maga életét, öngyilkosságának, halálának és csalódásainak okát. Arany, miként Madách is, sokkal több esztétikai érzékkel, finomsággal és ügyességgel oldotta meg a közös sírba (v. ö, londoni jelenet), ill a Dunába ugró halottak önéletrajzait. Heine halottai hosszú sorokban, több versszakon keresztül mondják el életük és tragikus haláluk történetét, míg Arany csak néhány szóval sejteti a nagy tragédiákat. Míg Heinénél a halottak szereplése, beszélgetése, mulatozása puszta különlegesség és hatásvadászatnak szolgálatában áll, addig Arany a „wüetent heer"-t nem szerepelteti önmagáért. A halottak vonulása mindamellett Aranynál is költői cél megvalósulásába torkollik. A szerelmes pár, a milliomos, a kártyás, a tanuló, az agg (fehér szakállal), úri nő, a Napoleont le2 Remekírók: 42. II. 213-216. 1.
