KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

III. A germán jellegű haláltánc műfajai

későbbi mondákban Wuotan is, aki mint a „wütende Heer' vezetője az ördöggel azonosul. Maga az ördög a „wilder Jäger", „helscher Jäger." A bajorok mondái szerint hamvazószerdán az ördög egy „Holzweiblein"-t kerget s ilyenkor gyakran lehet őt kiáltani hallani, amint a kutyáit hívja : „Hohó" 1. Veldecke szerint (En. 3239.) „sí bliesen unde gullen, vreisliche sí lullen, ső daz die helle wägete, alse der tűvel dä jagete." A Rolandsliedben (204,6.) „der tiuwel hat üz gesant sin geschwarme und sin her". Ugyanilyen kifejezéssel találkozunk a Renner-ben (2249.2870): „der tiuvel und sín her". Steiermarkban, Wittendorf környékény a kopasz „Hartkogel" hegy az ördögi vadász tartózkodási helye. A monda szerint kárhozottak és ördögök vonulnak kíséretében.

1 Ördögi, démoni jellegű „wilder Jäger" a Halál is, az ördöggel való szoros személyhasonlósága folytán. A Halál sok germán vonást vesz fel. Lakása neki is a hegy mélyén van (Gevatter Tod ; és egy Andersen-mesében). Sőt Erikönig képében ő viszi el a Goethe-féle ballada szerint a gyermek lelkét is. A trienti képen ő is a lándzsával jár, mint Wuotan nyomán a „wuetende Heer" többi vezetője is Kocsin jár, mint a démoni halottak ; az ő lova is csodálatos erőkkel van felruházva. Talán a halott vőlegény mondájának halott vőlegénye helyébe lépve szerelmese lesz az embernek, akihez ugyanazért jő, amiért a germán halott szerelmes jött menyasszonyához, hogy a túlvilágra magával vigye. A későbbi haiálalakok germán mondai jellemvonásait még műfaji szempontokból is meg fogjuk vizsgálni. Az előbbieknél jelentősebb az, hogy már a germán mondákban is a Halál a „das wüttende Heer" vezetője, aki itt Wuotan, a „wilder Jäger", az ördög helyébe lépett. Az aargaui Rajna folyásánál, Rietheim alatt, Tüftal-ban még ma is láthatók egy nagy torony romjai. Itt élt még abban az időben, amidőn a német néptörzsek pogányok voltak, egy messze földön hírhedt roblóbanda. A rablók egy alkalommal egy hittérítő papot a Rajna vizébe dobtak. A pap megátkozta őket. Azóta nem tudnak meghalni és éjjel kísértetekként száguldanak végig a vidéken, karddal és lándzsával felfegyverezve. Élükön lovagol a kapitányuk, egy puszta csontváz, a Halál.

2 Nemcsak a Halál alakjához, de a haláltánchoz is közelednek a mondák beállításai. A halottak megjelenése halált jelent. Henricus Kornmannus mond el egy igen érdekes mondát

3 : A monda szerint 111. Sándor skót király (1249—1285.) lakodalmán a táncoló vendégsereg körtáncának végén egy halott hústa1 Henne-am Rhyn : Nr. 926. 2 Henne-am Rhyn : Nr. 949. 3 Opera curiosa II, Miracula mortuorum. Pars IV. Cap. XX. De Spectro mortis saltante. 1694. (A címben a XVII. századi teljes halál-halott zavar miatt itt „mortis" szerepel. Alább a szövegben „vei mortuum", ami egy germán halottmonda csirájának tekinthető). lan csontváza táncolt. Ez rossz jel volt. A király ugyanebben az évben meg is halt. Az eset monda szerint tehát a XIII. század második felében, 1286-ban történt meg. „Dum igitur noctu festum celebratur, vident sceleton, vei mortuum carnibus exutum in fine choreae saltantem. Quod ubi a Rege caeterisque est animadversum, attoniti primum subsistere, deinde omen aversati, non tunc solum, sed in posterum etiam nuptiales iocos dimiserunt. Eodem anno Rex excussus periit, post cujus mortem graves sunt seditiones exortae." A halott megjelenése országos baj bekövetkezését is jelenti. A táncoló halottak a nagy pestisjárványt előre jelzik. Petőfi Sándor János vitézében (1844. XXU. ének) János a sötétben barangolva fáradtan egy halomra veti magát és észre sem veszi, hogy egy temetőben pihen. Éjfélkor felnyílnak a sírok, és fehér lepedőbe burkolva halvány kisértetek bújnak elő táncot és éneket kezdve. Lábok alatt csak úgy reszket a föld. De János nem ébred fel a lármára. Egy kisértet meglátja őt és elkiáltja magát: „Ember, élő ember!" „Kapjuk fel, vigyük el! mért olyan vakmerő, Tartományunkba belépni mikép mer ő ?" A kísértetek odasuhannak és nagy kört formálva körültáncolják s már nyúlnak utána, amint a kakas megszólal és a kisértetek eltűnnek. Neu-Eberstein várának egyik szakácsa este a titokzatos szellemjelenésekről híres Wachtelbrunnen körül egy különös módon ugráló és táncoló tömeget látott, amely mindég közelebb jött a várhoz. Se sípszó, se hegedűszó nem hallatszott, amely a táncmelódiát játszotta volna, a táncolók, bár nesztelenül, mégis egyöntetűen és egyszerre lejtették a táncukat. Amikor a hullámzó tömeg már egészen a vár közelébe ért, akkor látta a szakács, hogy ezek voltaképen szellemek. Legnagyobb csodálkozására azonban a halottak szellemei mellett sok ismerős gernsbachi férfi és nő is táncolt. De csodálata rémületté változott, midőn a táncoló sokaság végén önmagát látta feleségével együtt ugrálni. Az egész tömeg a kórház felé tartott. Nemsokára a jelenések után kitört az 1518-iki nagy pestis, amelyben sok gernsbachi lakos, sőt maga a szakács és felesége is meghalt.

4 Feltűnő e mondának az a megállapítása, hogy a kisértetek és a lakosság kísérteties képmásai hangtalanul, halotti csendben táncolnak ; sem sípos, sem hegedűs nem vezeti a táncot. Ennek a motívumnak is akadnak későbbi ana- . lógiái. Alsó frank területen él egy monda, amely szerint két sommerhauseni szolgáló este épen levetkőzött, amidőn a „das wütende Heer" a sötét éjben a városka fölött elvonult. Az egyik szolgáló már egészen le volt vetkőzve és már ágyba akart feküdni, amidőn meghallotta a vonuló szellemek gyönyörű, halk énekét. Ekkor meggondolatlanul azt mondotta társnőjének, 4 Henne-am Rhyn : 925—6.; ugyanez történt áll. 1560-ban is.