KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

III. A germán jellegű haláltánc műfajai

hogy ha egészen fel volna öltözve, ő is a vonuló szellemekkel menne. Alig mondotta ezt ki, már be is toppant az ördögi vadász két csatlósa, felöltöztette a lányt és gyorsan tovavitte.

1 Egy XVI. századi sargansi monda szerint az éjjeli kísértetek vonulásában a flumsi egyházközségnek nemcsak addig meghalt tagjai, hanem víziószerűen azok is résztvettek, kik kevéssel a jelenés után haltak meg. A flumsi tanító még nem aludt el, amidőn éjfél felé egy menetet hallott elvonulni ablaka előtt. A menet a fájdalmas olvasó első tizedét imádkozta : „Ki értettünk vérrel verítékezett" ... A tanító felugrott az ágyból és hirtelenében felhúzta lábára az egyik nadrágszárat, majd így az ablakhoz ment és fejével az egyik ablakszárnynak támaszkodva kíváncsian figyelte a történendőket. Egy beláthatatlan holttesttömeg nyüzsgött az úton. A vonuló halottak között azok, akik a tanító ablakához a legközelebb álltak, mind ismerősök voltak ; de minél hátrább állottak, annál kevésbbé ismerte őket A halottak között olyanok is állottak, akik még akkor éltek s akiket a tanító szintén felismert. Azoknak az ismerősöknek élén, akik még éltek, olt vitték az előtte annyira ismerős flumsi fekete zászlót; hiszen annyi temetésen kellett e zászló alatt a temetési menet élén vonulnia. Most a kísértetiesen vonuló szellemek élén vitte az erre kirendelt ember. Utána a temetési keresztet vitték, majd ezt a pap és sekrestyés követte. A rémülettől szinte megmerevedve látta a tanító, hogy ő is ott áll, mint temetéseken szokott, a pap oldalán, de most öltözetlenül, csak fél nadrágszárral az egyik lábán és a fél ablakszárnnyal a nyakán, amelynek nekitámaszkodott. A tanító nemsokára megbetegedett és meghalt; vele együtt mindazok, akiket a menetben látott.

2 Egy schwyzi férfi reggel éppen öltözködött, amikor ugvanaz a szellemprocesszió háza előtt elvonult. Ő gyorsan a vállára dobta a még fel nem húzott harisnyáját és kinézett az ablakon. Ugyanazt látta, amit a flumsi tanító ; sőt önmagát is a menet végén, szintén hiányos öltözékben, harisnyával a vállán. Ekkor tört ki az 1610—12-iki fekete halál. A germán halottmondák e gyűjteményéhez még egy mondacsoport tartozik, amelyet csak a Goethe-haláltánccal kapcsolatban fogunk tárgyalni. 2. A halott-tánc tisztán mondai alapon A fejlődést Idans Sachs indította meg 1539. jan. 29.-én „Das wütende Heer der kleinen Diebe" című költeményével, amelyben először szerepel germán jellegű halottmonda költői feldolgozásban.

8 A költő, akinek egy „Westüalen"-i nemes egy lovat tartozott kifizetni, ezen a lovon épen 1 Henne-am Rhyn ; Nr. 929. 2 Henne-am Rhyn : Nr. 919. a. 3 Göschen : Nr. 24. 100. 1. az ill ielemlílett egyéb halálelmélkedések nem tartoznak a haláltánc egyik műfajába sem. Bibi. d. I. Ver. z. St. Bd. XXI. Nr. 871. „Osenpruck" felé tartott.

4 A sötétedő vidéken a sűrű erdőben eltévedt. Az erdő mentén egy út vezetett el. A korom sötétségben végre is le kellet tennie arról, hogy a várost elérje. Épen éjjeli tartózkodásra alkalmas helyet keres, amidőn egyszerre távoli zajt, jajgatást és varjúkárogást hall. Hirtelen nagy szélvihar keletkezik és a porfelhőben a „Schrecklich wuetent heer" tűnik fel a vörös akasztófával. A költő az út szélére áll és csendben fohászkodik Istenhez, hogy önuralmát megőrizhesse. Ekkor elvonulnak előtte a halottak nagy sóhajok, jajgatások, nyöszörgések közepette. Felettük állandóan nagy sereg varjú károg. Ezek időnkint reászállanak a halottakra, kicsípik a szemüket, letépik a húst csontjaikról, úgyhogy a véres tetemek látása borzalmas. Mindegyik halottnak kötél van a nyakára szorítva, leszáradt kezeik bilincsbe verve. Ezeknek a halottaknak leírása igen jelentős ; Hans (Sachs veszi észre legelőször a germán halottmondák és a haláltánc szereplőinek hasonlóságát.jA „wuetent heer" halottait a már tárgyalt metnitzi (v. ö. a jelen mű II. k.) haláltánckép csontvázaival hasonlítja össze. Ez időtől kezdve már(a germán halottmondák is haláltáncszámba rhennek, miután egységes költői részletképben „halott-tánccá ' alakultakj „Eins tails schwarz grumpfen und verschmorret, Ein tails plaich als die dotten leich, Eins tails den kernter köpfen gleich, Daran die doten pain nur glunckerten."

5 A sor végén halad egy halott, aki nemrég halhatott meg, minthogy szemei még megvannak, meglátja Hans Sachsot. Odamegy hozzá és megkérdezi, hogy miért áll itt ? A költő rettegve bevallja, hogy eltévedt az erdőben. De ezt a halott nem hiszi : „Dw schalck, dw hast verlacht Vns, disz eilende wutent heer." Azt hiszi, hogy Hans Sachs kicsúfolta őket. De H. Sachs megesküszik, hogy ő csak részvéttel tud nézni e szörnyű szellemvonulásra és aggodalmasan kérdezi a halottat, hogy vájjon miért kell így vonulniok ? Ezzel meg volt mentve, a halottnak nem volt hatalma fölötte. A halott felvilágosítja, hogy ez a közel háromszáz főnyi tömeg a kis tolvajoknak a „wüetent heer"-je, akik nagyobb büntetést kapnak, mint a nagy tolvajok, mert: „Die grosen (Diebe) hat man wert vnd lieb." Ez a költemény tanulsága. Hans Sachs a leirt mondák egyikét dolgozta fel. A halottak szerepeltetése költői célból történik : a költő gyönyörködik és gyönyörködtet a rémesnek, félelmesnek, a szokatlanul különlegesnek hű rajzával; bár a költői cél mellett a költemény végére tanulságot is erőszakol, de az nem jelentős. A halott vőlegény mondáját választotta Gottfried August Bürger (1747—1794) Lenore 4 Ugyanaz az Osnabrück, ahol egy pluviálén a három élő és halolt legendájának változatát őrzik. 6 A „kernter köpfen gleich" a híres metnitzi képre vonatkozik Karinliában (Kärnten).