KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

III. A germán jellegű haláltánc műfajai

- 41 és cigarettázva vezet egy ifjú leányt karján.

1 Ezt a gondolatot találjuk meg Baudalaire francia költőnek egy művében is.

2 Az általunk fejtegetett modernkori haláltánc egyes műfaji vonásainak eredetére vonatkozólag igen értékes megállapításai vannak Elek Oszkárnak, aki a francia és angol irodalomra is (Hugo V., Lamartine, Gautier, Longfellow stb.) kiterjeszkedett.

3 Az everyman-haláltánc a történeti motívumokban realizálódva befejezte hivatását, de nem fejlesztő hatását. Mint önálló műfaj nem fejlődött ugyan tovább, de a modern részletképsorozatos és az egyetemes haláltáncfogalmon felépülő műveknek lényeges motívumokat kölcsönzött, azoknak fenségesen komoly és örök emberi jellegét domborítva ki. ilk' A germán jellegű haláltánc műfajai A halott-tánc 1. A germán halott-mondák Míg az everyman-haláltánc a komikusabb színezetű modern beállításban is megtartotta eredeti komoly fenségét, addig a részletképek haláltáncai más irányban is kialakultak. Az allegorikus, majd mondai és történelmi keretben fellépő everyman-haláltánctól örökölték a legmodernebb műfajok a mélyen örök emberi, az eszmei és világnézeti alapot és magaslatot. Az everyman-haláltánccal egyidőben, sőt jóval előtte a német irodalomban már egy másik irány alakult ki, amelynek kiindulópontjában a germán mitológiai motívumokba szövődő német halottmondák állanak. Ez az irány szolgáltatta a modern haláltáncanyag romantikus elemeit. E hatása mellett sokkal jelentősebb azonban az, hogy a népmonda költői célját, amely a népléleknek a halottak megjelenésében és kísérteties viselkedésében való gyönyörködéséből táplálkozik, átplántálta a modern haláltáncirodalomba. A népmondai kapcsolat óta a modern haláltáncban a költői cél mellett a romantikus jelleg is jelentős, amely a drámaiság kritériumával olvad egybe. Hogy miképen jutottak a halottmondák a haIáltáncfogalommal rokonságba, ezt estik további kutatásaink fogják megvilágítani. Az everymanhaláltánc és a germán halott-táncok kettős csoportja mindenesetre már a középkori haláltánc jellegére vezethető vissza. Már a trienti legendaformán és a haláltáncképekben bizonyos lehetőséget mutattunk ki, amely a felrajzolt csontvázak jelentésváltozását idézte elő. A haláltánc és újlegenda csontvázalakjait a néptudat halottaknak nézte, holott azok eredetileg a Halál alakját is ábrázolták. Annak a felfogásnak, amely a képeken a Halált látta, az everyman-haláltánc a folytatása ; a modern halottáncok pedig a középkori halotttáncképek néptudati halottainak analógiái. A népmondák halottai a haláltánc néptudati halottaival azonosultak. így nyertek a mondák haláltáncjelleget. E folyamat létezését, mibenlétét és jelentőségét kb. harmincnégy germán halottmonda részletes tárgyalásával akarjuk kimutatni és kézzelfoghatóan bizonyítani. 1 Fuchs: i. m. 424. kép. 2 Elek Oszkár: Athenaeum. 3 Elek Oszkár: Athenaeum. 1909. 163. 1. kk. 1908. 474.-483. 1. A mondáknak germán mitológiai vonatkozásaik vannak, amelyeket a Grimm-mitológia nagy művészettel fűz egybe. Ezekre nem térünk ki, mert haláltáncműfaji kutatásainktól már igen távol esnek A legősibb az a mondakör, amely 'a-ha/oíí vőlegényről, a halott szerelmesről^zól. Ez már az Edda-dalok mitologikus világába is beleszövődött. Helgi, a wälsung Sigmund és Borghilde fia, Sigrun walkür kérésére megöli Haudbroddot. Sigrunt ugyanis atyja Haudbrodd-nak ígérte oda feleségül. A leány akarata ellenére tett igéret ezután tovább szedi áldozatait ; Odin egy lándzsát ad Sigrun fivérének, Dagnak, hogy ez megbosszulhassa a gyilkosságot. Dag boszszújának Helgi, minden vitézsége mellett is, áldozatul esik. Sigrun szerelmi bánatában kerül minden világi örömöt s csak akkor vidul újra fel, amidőn Helgi feljő sírjából és Vigblör nevű lován kedveséhez száguld. Sigrun szolgálója látja, amint Helgi és kísérete a sírdombba vonul be, mely előtte megnyílik, mögötte bezárul Ezt elmondja asszonyának, aki azonnal a sírhoz megy. Helgi megöleli és megcsókolja menyasszonyát, aki vőlegényének csapzott haja, véráztatta teste és hideg keze miatt siránkozik. Helgi megmagyarázza neki, hogy haja azért csapzott, mert kedvesének bánatkönnyei a sírba folynak le. Sigrun vele marad egész éjjel a mellette készített ágyban. Mikor azonban a hajnal elközeleg, Helgi eltávozik, mert mielőtt még Salgofnir a „győzelmes népet" felébreszti, neki már a Vindhialmur hídján túl kell lennie. Sigrun ezután csakhamar meghal.

4 Egy izlandi monda szerint a vőlegény véletlen folytán hal meg. Az ifjú megígéri annak a leánynak, akit szeret, hogy karácsony este az éjféli misére el fogja kisérni. Amint azonban lován a kedvese lakása felé tart, egy megdagadt patakon kell átúsztatnia. Itt lova hirtelenül ledobja őt magáról. Egy a vizén úszó nagy jégtábla megöli. A leány már régóta várja kedvesét. Már az éjféli misét is megkezdették. Végre megjelenik előtte az úton és setét arccal maga mögé emeli őt a lóra. Amint a templom felé tartanak, többször így szól a vőlegény: „Der Mond gleitet, der Tod reitet; siehst du nicht den weissen Fleck in meinem Nacken, Garun, Garun ?" és hangja komor, kísérteties. A leányt rémület fogja el, amidőn látja, hogy a templombejárat ajtaja mellett álló harangláb előtt egy sír tátong s ők egyenesen arrafelé lovagolnak. Félelme csak fokozódik, 4 Helgakwidha Hundingsbana önnur IV. Henne-am Rhyn Nr. 932.