Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - A raigerni (Rajhrad) Szent Péter és Pál bencés apátsági templom freskói

Josef Winterhaider: Krisztus rokonsága, 1779. Raigen (Rajhrad), bencés templom, mellékoltárkép hangsúlyt. A két esemény egyrészt a mindkét képen szereplő, közös szent alakja által összekapcsolódik - és ezáltal még inkább kihangsúlyozza Péter alakját -, másrészt azonban az ábrázolt alakok repertoárját is bővíti. Fontos jelentéssel bír a hármas szám, amely itt a megszokott séma szerint nem csupán a Szentháromságot reprezentálja, hanem Mózes, Krisztus és Illés hármasára, valamint a három apostolra, Jánosra, Jakabra és Péterre, illetve ezen túlmenően a három, konkrétan a templomhoz kapcsolódó szentre, Szent Péterre, Benedekre és Pálra is utal. Ezt a szimbolikát emeli ki az egyik kartusban található, Máté evangéliumából származó idézet is: FACIAMUS HIC TRIA TABERNACULA (Mt 17,4). A templom eredetileg három centrális részből álló építészeti megoldása is hangsúlyozza az adott terek speciális liturgiái igénveit.

105 A szemközti kartus az alábbi feliratot tartalmazza: Brzetislaus fundavit Antonius aedificavit Othmarus disrupta consolidavit (Bfetislav alapította, Antonius építette, beomlás után pedig Otmar erősítette meg), mely ismét csak ama három személyre utal, akik a templommal kapcsolatban érdemeket szereztek. Az első I. Bfetislav fejedelem, akit a kolostori historiográfia a kolostoralapítással, illetve az ezen a helyen emelt templommal hoz kapcsolatba.

106 Antonius, azaz Anton Pirmus azt a személyt jelöli, aki az egész építkezést kiviteleztette, az egykori Otmar Konrad prépost pedig a statikai hibák kiküszöbölésekor szerzett érdemeket, valamint ő fejezte be a templom kifestésének munkálatait. Fontos személyiségek egy egyházi intézmény történetében játszott szerepének hasonló összefonódását figyelhetjük meg például a prágai Clementinum könyvtáránál is, ahol Johann Hiebl hasonló témájú freskóját olyan medalionokkal egészítették ki, amelyek a jezsuita rend Clementinumhoz köthető jelentős képviselőinek portréit ábrázolták, például Canisius Szent Péterét.

107 A három „sátrat" nemcsak Krisztusnak, Mózesnek és Illésnek, vagy Szent Péternek, Szent Pálnak, illetve Szent Benedeknek emelték, hanem a templom építésében érdemeket szerző három legfontosabb személyiségnek is. Végezetül az egész jelenet pilléreit a négy evangélista csegelyekben elhelyezett jellegzetes alakja képezi. A Tábor-hegyi Jézus színeváltozása-motívum ábrázolását már a kora keresztény művészet kodifikálta, ami az olyan nagy reneszánsz mestereket is megihlette, mint Fra Angelico, Perugino vagy Raffaello.

108 A kompozíció centrumát többnyire a lebegő Krisztus-alak alkotja, melyet Mózes és Illés fog közre két oldalról, míg a jelenet alsó részét a hegyen levő apostolok alakja tölti ki. A legtöbbet idézett, többnyire grafikákon elterjedt variációk egyike a Raffaello által készített változat, amelynek recepcióját a közép-európai térség számos festménye alátámasztja. Morvaországban különösen nevezetes az Olmütz melletti Hradisch (Hradisko) prelatúrájának egyik rondella-freskója, melvet Dániel Gran készített, s mely egyértelműen