Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Az obrowitzi (Zábrdovice) és a kiriteini (Kftiny) premontreiek megbízásai

Raffaello hatásáról árulkodik.

109 Ugyanezen előképet használta fel Franz Anton Maulbertsch a győri székesegyház freskójához, és ifjabb Josef Winterhalder is ezt a motívumot vette alapul, egy - ma a Morva Galériában őrzött - képéhez.

110 A klasszikus felépítés megőrzése ellenére a raigerni (Rajhrad) freskón Winterhalder nem másolta le Raffaello Krisztus-alakját, hanem az eredetileg szabadon lebegő figurát egy felhőre helyezte, amelyen Krisztus szokatlan könnyedséggel, enyhe kontraposztban áll, s bal lábát az egyik angyal keze támasztja meg. Maga a Krisztus-alak pedig a sümegi Krisztus mennybemenetelét ábrázoló Maulbertschfreskóéhoz hasonlít (1757-1758). A illuzionisztikus architektúrában a megnyíló boltozat kereténél négy, talapzaton álló angyal látható. A négyből három kezében harsonát, a negyedik - Krisztus szenvedésének szimbólumaként tölgyfaágat, illetve egy szöget tart.

111 Winterhalder raigerni freskóinak nemcsak ikonográfiái, de kompozíciós megoldásai is korábbi minták figyelembevételéről árulkodnak. Különösen a figurák kört alkotó csoportokba rendezése utal egy korábbi falfestmény koncepciójára, amely szerzőjének Correggiót tekinthetjük.

112 Később Francesco Solimena, Pietro da Cortona vagy Giovanni Battista Gaulli alkalmazta ezt a módszert, amely a figurális csoportok összetűzése révén a kép gondolati és jelentéstani tartalmát a festmény centrumába helyezi. A közép-európai festők természetszerűleg elsősorban az Itáliában járt festők révén találkoztak olasz hatásokkal: közéjük tartozott például Johann Michael Rottmayr, később Paul Troger vagy Daniel Gran. Hasonló művészi megoldásokkal élt - nyilvánvalóan itáliai tartózkodása következményeképp - Johann Georg Etgens is, például az 1756-ban megfestett, obrowitzi ( Zábrdovice) Mária mennybevétele-templom Czçstochowai Szűzanya-kápolnája freskóján.

113 Winterhalder koncepciója, bizonyos szempontból „anakronisztikus" felfogást tükröző festészete itt teljesen egyértelmű tudatosságra vall, ennek megfelelően egészíti ld Etgens hasonló felfogású freskóit, például a Szent Pált körülvevő három égövet. Winterhalder e festészeti törekvését kortársai is pozitív fogadtatásban részesítették. A festményről Andreas Schweigl például azt jegyezte meg, hogy „a szép, festői színek jó kapcsolata szerint lett megfestve".

114 Ezzel ellentétes véleménvt fogalmaz meg a körülbelül egy generációval fiatalabb Ignaz Chambrez, miszerint „az alakok nagyon kicsik, mivel a padlótól mért távolságot nem számították ki előre, pontosan. Az angyalok nagyon szűk helyre csoportosulnak, miáltal a műalkotást szemlélő szem nagyon kifárad."

115 A freskó egyik fontos aspektusa a kolorit, amely egyszersmind a minőség mércéje is, és eszerint ez az alkotás méltán kap a festő legjobb munkái között helyet. Winterhalder bravúrosan kezeli a pasztellszínek árnyékolását, ezek ráadásul a ragyogó fényben szilárd egységgé állnak össze. Ehhez járul a kiválasztott színek markánsabb tónusozása is, melyek a freskó tematikai elemeit még inkább kiemelik. A mű a későbbi restaurálások nyomait is tagadhatatlanul magán viseli, ami többek között az apostolok csoportjának drapériáin, Mózes alakján, illetve egyes figurák arcán is tetten érhető.

116 Összességében a raigerni (Rajhrad) freskó jól szemlélteti Winterhalder azon képességét, hogy a különböző inspirációs forrásokat - értve ezalatt Franz Anton Maulbertsch életművéből vagy az itáliai freskófestészetből vett elemeket - egymással kombinálni képes. A falkép ugyanakkor reprezentálja Winterhalder egyéni arctípus-repertoárját is. A mű színvilága pedig a példaképektől való határozott függetlenségről is árulkodik, amely könnyed, mégis erőteljesen ragyogó, összességében valóban szemet gyönyörködtető látvány. Az obrowitzi (Zábrdovice) és a kiriteini (Krtiny) premontreiek megbízásai Az obrowitzi premontreiek számára az első munkákat Winterhalder az 1770-es évek második felében készítette el - a szerzetesrenddel Klosterbruckban, illetve a raigerni bencések ajánlása révén került kapcsolatba. A munkálatokkal Obrowitz akkori apátja, Christoph Georg Matuschka bízta meg (1702-1777; apát 1738-1777 között) - akinek a nevéhez egyébként a kolostor gazdasági fellendülése is fűződik. O tette ugyanis lehetővé a kiriteini kegytemplom, később pedig Obrowitz nagyszabású építési munkálatait.

117 Matuschka nemcsak az eddigi apátsági épület renoválását, hanem az ún. nyári ebédlő, valamint a könyvtár kifestését is kezdeményezte, melyről ma már csak a forrásokból értesülhetünk.

118 A nyári ebédlő díszítését azonban már csak az ő halála után, Michael Dániel Marawe apát idején fejezték be (fl819; apát 1777-1784 között). A kolostorépület építése 1775-ben fejeződött be, aminek alapján a nyári refektórium kifestésé 1777-1778-ra datálható - erről egyébként semmilyen konkrét írásos forrás nem áll rendelkezésünkre. Matuschka 1777-ben mondott le apáti rangjáról, s ugyenezen év novemberében a kiriteini rezidencián el is hunyt.

119 A kolostori refektórium az apátságban helyezkedett el, és elsősorban a szerzetesek számára volt fenntartva. A nyári refektórium a prelatura épületéhez tartozott, s ezáltal kétségtelenül reprezentációs célt is szol-