Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Megérkezés Morvaországba és a festő tanulóévei

risztikájával bíró olaj vázlatok, amelyek formátuma sokkal nagyobb, mint a papírra festett vázlatoké. Maulbertsch pöltenbergi megrendelését kísérő levelezése új támpontot szolgáltat a vázlatok Maulbertsch praxisában betöltött szerepére vonatkozóan. A festő 1766. március 9-én a keresztes rend nagymesterének küldött leveléből ugyanis kitűnik, hogy Maulbertsch a megrendelőnek először egy rajzolt „első ödetet" {primo pensiero) küldött, amely a figurák elrendezésének és a jelenet további részeinek előzetes tervét rögzíti.

49 Ezt a tervet a bécsi Albertina gyűjteményében őrzött tollrajzzal (ltsz.: 24 241) lehet azonosítani, amelyet Monika Dachs Maulbertsch eredeti rajza után készített Winterhalder-másolatként határozott meg.

50 A mester ezután megígérte, hogy személyes látogatása alkalmával „a tervek fő részét" (den haubttheil der Scützen) magával hozza. A többes szám használata arra enged következtetni, hogy Maulbertsch több vázlatot is készített a megbízásban szereplő festmény részleteiről. Az olaj vázlatok hordozóanyagául választott papír alkalmazását a festő további levelezésében többször is említi. Egy közelebbről nem datált, 1765 áprilisában Bécsbe küldött levelében Maulbertsch a kupolára és a négy evangélista alakjával díszített csegelyekre vonatkozó megrendelői követelményekről tájékoztatja feleségét, Barbarát, amihez végül hozzáfűzi, hogy „az ... összes olajfestéket őröltesd meg, hogy Znaimba magammal vihessem őket a vázlatkészítéshez" (du must auch alle öhl farben in Plotern Keyben lassen, damit ich solche zum Scütziren auff znaym nehmen kan).

sl E megjegyzés nemcsak a festő feleségének a műhelymunkában betöltött eddig ismeretlen szerepére világít rá, hanem arra a tényre is, hogy az előkészített festékeket a festő a znaimi vázlatok elkészítéséhez akarta felhasználni. Ebből következik, hogy Maulbertsch vázlatainak legalábbis egy részét helyben készítette el. Azt azonban nem tudjuk, hogy mindez a megrendelő közvetlen felügyelete alatt történt-e, vagy a vázlatok kevéssel a megrendelőnek való bemutatás előtt készültek el. Ezért valószínű, hogy a festő, amikor úton volt, a szokásos vászonnal szemben inkább a papírt részesítette előnyben, hiszen az könnyebben kezelhető és a szállításra alkalmasabb hordozóanyag volt. Ugyanezzel magyarázható a papírra festett olajképek ldsebb formátuma is.

52 Vázlatkészítéshez a papír alapként való használata a barokk festők számára egyáltalán nem volt ismeretlen. Több németalföldi festő, például Peter Paul Rubens is alkalmazta Itáliában, hiszen a papír oldottabb előadásmódot tett lehetővé.

53 Közép-Európában többek között Franz Sigrist vagy Martin Johann Schmidt, azaz Kremser Schmidt használt műveihez papír alapot.

54 A vázlatokat utólag gyakran vászonra vagy fára erősítették fel, hogy a művek elevenségét fokozzák. Vászonra inkább a megrendelő számára készített végleges modellál, illetve - érthető módon - a gyűjtők által kedvelt pszeudóvázlatokat festették. A fenti vázlatot illetően azonban ifjabb Josef Winterhalder szerzősége ellen a legnyomósabb érvet maga a mű szolgáltatja. A festő olajvázlataiban ugyanis - igyekezete ellenére - csak kivételes esetekben közelítette meg mesterének spontaneitását. Festői kifejezésmódja sokkal szárazabb, részletezőbb, gyakran dolgozik kifejezetten pasztózus, az egyes alakokat modelláló vonásokkal. Winterhalder gondosan modellált drapériákkal visz elevenséget kisméretű munkáiba, amelyek a fedőfehér használatával szinte transzparens könnyedséget sugároznak, mint például a Brünn melletti Obrowitz (Zábrdovice) premontrei apátsági templomának freskójához készített vázlatán (kat. II. 19.). A színes elevenséget, amit a festő papír- vagy vászonalapú munkáin hiányolunk, Winterhalder freskóin kompenzálja, és egyéni - gyakran karikatúraszerű túlzásokkal bíró - arc-, illetve figuratípusok repertoárjával teszi teljessé. A pöltenbergi munkák vonatkozásában egy további, a Morva Galériában őrzött, papírra festett olaj vázlat bír nagyobb jelentőséggel. A kompozíció a Znaim melletti Pöltenberg Szent Hippolit-templomának kupolájában látható szenteket ábrázolja (kat. II. 3.). A mű korábbi Maulbertsch-attribúciójával szemben a vázlatot határozottan ifjabb Josef Winterhaldernek tulajdoníthatjuk. A nem túl szerencsés igyekezet, hogy a fényeket ugyanúgy rendezze el, mint a szintén erre a megbízásra vonatkozó másik fennmaradt vázlaton, illetve az arcok megfogalmazása, valamint a figurák egyes részeit formázó, pasztózusan felvitt festékrétegek mind Winterhalder keze nyomára utalnak. Ugyanakkor a falképeknek éppen ezeken a részein fedezhetjük fel a festő kézjegyét, amit a festmény többi helyén keresni pusztán spekuláció. Ez talán magyarázatul szolgál arra is, hogy Winterhalder miért éppen ezeket a részleteket tekintette magáénak.

55 Ezzel szemben a másik, szintén a pöltenbergi keresztes templomra vonatkozó vázlat egészen más művészi megközelítést mutat, amivel egyébként Winterhalder munkásságában - kevés kivételtől eltekintve (például a Krisztus megjelenik Szent Tamásnak pszeudóvázlata: kat. II. 4.) - nemigen találkozunk. A mű legtalálóbb jellemzését Vlasta Kratinová fogalmazta meg: „A festő a fénnyel átitatott színekkel kifeszíti és eltagadja, felépíti, korlátozza és felbontja a formákat; olykor nagy színfoltokkal, máshol sebtiben felvitt foltok rendszerével dolgozik."

56 Az egyes vázlatok látványbeli különbözősége ténysze-