Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Lubomír Slavícek: Ifj. Josef Winterhalder - Maulbertsch legbuzgóbb utánzója vagy önálló alkotó?

csak nagyon szórványosan dolgozott. Kivételt csupán azok a feladatok képeznek Bécsben, Féltoronyban (Halbturn), Schwechatban, Kirchberg am Wagramban, Pozsonyban, Budán és Nagyszombatban, amelyeknél a fiatal, kezdő festő a hatvanas és a korai hetvenes években Franz Anton Maulbertsch, Joseph Hauzinger és Vinzenz Fischer munkatársaként működött közre. Ennek a meglehetősen behatárolt működési területnek a fő oka nyilvánvalóan az volt, ahogyan azt Winterhalder saját önéletrajzi írásában megfogalmazta, hogy „hiányzott belőle, mint minden németből az önbizalom, [...] és az a további működési terület, amellyel a világ nagyobb bizalmát a német képzőművészek alkotásai iránt meg lehetne nyerni".

10 Mindazonáltal egyes, az utóbbi években tett és többek között a jelen kötetben publikált új megállapítások értelmében a jövő számára nem zárhatjuk ki, hogy nemcsak Morvaország határain belül, hanem azokon kívül is felfedezhetnek további falképeket, oltárképek és festmények Winterhaldertől. Hasonlóképpen várhatunk még új eredményeket Winterhalder „sajátos" (aigenemrthe), „en miniatűr" készített képei előkerülésétől, amelyeket pergamenre festve bizonyára magánáhítat céljára készített kolostori közösségek tagjai, és ajándék gyanánt megbízói számára; ahogyan új felfedezéseket hozhatnak eleddig gyakorlatilag ismeretlen portréi. Nyilvánvalóan vannak még felismerésre váró előtanulmányok, olaj vázlatok és rajzok, amelyek köz- és magángyűjteményekben lappanganak hiányzó vagy téves szerző-meghatározással. Azt, hogy a műveknek ez a típusa Winterhalder alkotómunkája során lényeges szerepet játszott, bizonyítja gyakori előfordulásuk kortársi gyűjteményekben. Számos ilyen munkát tartalmazó konvolutumokat neveztek meg 1800 körül a festő már említett barátai, művészetének ismerői saját tulajdonukként, így a tudós szobrász, Andreas Schweigl, a magas beosztású kormányzati tisztviselő, gyűjtő és történetíró Johann Peter Cerroni, ahogyan a morva tartományi múzeum későbbi vezetője, Mauritz Trapp, majd az ő követője, Emil Kofistka vagy a galíciai Kari Kühnl őrJosef Winterhaider: Az örök Bölcsesség, antik tudósok és filozófusok, 1792 körül. A klosterbrucki (Louka) premontrei apátsági könyvtár freskója (Franz Anton Maulbertsch, 1778) után Tollrajz, Brünn (Brno), Moravská galerie