Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Lubomír Slavícek: Ifj. Josef Winterhalder - Maulbertsch legbuzgóbb utánzója vagy önálló alkotó?

nagy. Utóbbi brünni szolgálata idején, itteni gyűjteményekből történő vásárlások útján számottevően kiegészítette jelentős, 18. századi velencei művészek rajzait tartalmazó gyűjteményét a bécsi akadémiai körhöz tartozó osztrák barokk festők olajvázlataival és rajzaival, beleértve Winterhalder műveit, majd ezt 1863-ban szülővárosának, Lembergnek (Lviv) ajándékozta. Winterhalder ezen művei többségénél a tragikus módon elhunyt ukrán művészettörténész, Dmitrij V. Schelest kutatásainak köszönhetően (1982, 1990) kimutatható az összefüggés morvaországi, ill. magyarországi freskókkal és oltárképekkel, ami arra enged következtetni, hogy a művek a festő művészi hagyatékából származnak.

11 A Josef Winterhalder művéről alkotott ismeretek mai állása fényében egyre inkább nyilvánvaló, hogy megítélésénél immár tarthatatlan a korábbi álláspont, miszerint „a kevéssé önálló alkotó" festő „minden bizonnyal mesterének legjobb utánzója volt" (Hubert Hosch).

12 Winterhalder festői stílusának fokozatosan változó megközelítését jól illusztrálja a vezető Maulbertsch-kutató, brnói egyetemi tanár Ivo Krsek véleményének alakulása. Eleinte, az uralkodó véleménnyel összhangban ő is meg volt győződve arról, hogy „a bécsi mester híres művéhez való szoros kapcsolódás" epigonizmussal határos (Ivo Krsek 1969). Később mégis kiigazította az ítéletét, amikor is elismerte, hogy azok a források, amelyekből Winterhalder a saját működéséhez a tanulságokat merítette, valójában sokkal többrétűbbek voltak. Ezért is jutott arra a következtetésre, hogy Winterhalder művét, amely kétségkívül „egyéni festői cselekvés", nem lehet „maradéktalanul Maulbertschéből levezetni" (Ivo Krsek 1981).

13 Ezt többek között meggyőzően bizonyítják Winterhalder fennmaradt rajzi jegyzetei, amelyeket idegen előképek után készített, és amelyek a kortárs elmélet követelményeivel összhangban híres festők stílusának „egyfajta emulatioját (utánzását)" szolgálták. A választott minták között ugyanis nemcsak Franz Anton Maulbertsch - műhelyében részint Winterhalder idejében, részint később készült - művei találhatók meg, hanem a bécsi festészeti akadémia körének más, markáns személyiségei, így többek között Paul Tróger, Johann Wenzel Bergl, Joseph Ignaz Mildorfer, Franz Anton Palko és 18. századi velencei festők képei is (Giovanni Battista Piazetta, Giovanni Battista Tiepolo), továbbá a németalföldi aranykor művészeinek (Rembrandt, P. P. Rubens) reprodukciós grafika útján közvetített művei. A mostani, cseh, magyar, osztrák és német művészettörténészek és a közép-európai barokk művészet szakértői, a Museum Langenargen és a Cseh Köztársaság Tudományos Akadémiájának prágai Művészettörténeti Intézete, valamint a brnói Masaryk Egyetem Művészettörténeti Szemináriuma együttműködésében megvalósított ifj. Josef Winterhalder-táiiat eddigi csúcspontja az Eduard Hindelang kezdeményezésére Franz Anton Maulbertsch művészileg attraktív és mindmáig élő oeuvre-je különféle aspektusait bemutató ldállítás-sorozatnak, amely rámutatott a bécsi akadémia környezetében kifejtett alapvető jelentőségére (1994), és megrajzolta azokat a nyomokat, amelyeket ez az életmű Magyarországon ( 1984), a Svábföldön ( 1996) és Morvaországban (2006) hátrahagyott. A Museum Langenargen legújabb kiállításának kísérő kötete (akárcsak a budapesti Magyar Nemzeti Galériában és az olomouci Művészeti Múzeumban megrendezendő bemutatóké) nem csupán összefoglalja az eddigi ismereteket az ifj. Josef Winterhalder személyiségéről és művészi munkásságáról, amelynek súlypontját a morva- és magyarországi falképek jelentik, illetőleg ezek előmunkálatai, olajvázlatok és rajzok, de nem hagyja figyelmen kívül a családi és intellektuális hátteret sem. Ez okból egészítettük ki Tomás Vales, Jávor Anna, Milos Stehlík, Manfred Koller, Bernhard Kleiser és Zora Wörgötter tanulmányait valamennyi fontos levéltári forrás közlésével a langenargeni katalógusban. Ezek elsősorban Winterhalder fennmaradt levelei, nélkülözhetetlen tudósítása Znaim és környéke művészeiről, továbbá a róla szóló első életrajz-írások, amelyek részben még életében és jóváhagyásával jelentek meg.

14 Az egész program szakmai előkészítését és megvalósítását - amelvnek eredményét most a barokk képzőművészet valamennyi kedvelője, de a szakmai nyilvánosság is kézhez kapja - nem utolsó sorban az a törekvés vezérelte, hogy olyan új kérdéseket vessünk fel, amelyeket eddig nem tettek fel Winterhalderrel összefüggésben, és egyidejűleg kiindulópontot alkossunk egy összefoglaló monográfia megírásához, amelyet „Maulbertsch legjobb tanítványa", aki egyúttal önálló művészi személyiség, és nemcsak Maulbertsch „leglelkesebb másolója" volt, mindenképpen megérdemel.